A Franciaországi logopédusképzésről és az ellátórendszer sajátosságairól - Őrley Zita utazási tudósítása

Őrley Zita vagyok. 1980-ban születtem Budapesten. Általános iskolába zenei tagozatra jártam, majd a Kölcsey Ferenc Gimnázium magyar-francia kéttannyelvű tagozatán érettségiztem, 1999-ben. A gimnázium elvégzése után Szegedre jelentkeztem a József Attila Tudomány Egyetem francia - olasz szakára. Egy év múlva visszajöttem Budapestre, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytattam a francia szakot. Közben egy meghirdetett program keretében, bepillantást nyertem a drámapedagógiába. 2002-ben jelentkeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karra, ahol a szakválasztáskor először a logopédia-tanulásban akadályozottak szakpárt vettem fel, majd a logopédia tanár-terapeuta szakokon folytattam a tanulmányaimat. 2003-ban jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Egyetem, levelező
tagozatos, drámapedagógia szakára, ahol 2005-ben végeztem. Ebben az évben szereztem diplomát a francia szakon is.

A gimnáziumi évek alatt nyaranta lehetőségem volt Svájcban dolgozni. Két alkalommal az egyik genfi Tomatis Központban töltöttem 1-1 hónapot. Itt megismerkedtem a Tomatis-módszerrel, és én is részt vettem egy programban. A „hallás-ébresztést" nálam az idegen nyelv könnyebb elsajátítása érdekében végezték.

2005-ben kéthónapos tanulmányúton vettem részt Franciaországban. Szakdolgozatomat a franciaországi logopédusképzésről és az ellátórendszer sajátosságairól írtam, az itt szerzett ismeretek alapján.
A következőkben az út tapasztalatait szeretném megosztani az olvasóval.

UTAZÁSI TUDÓSÍTÁS
1. Hogyan jutottam az ösztöndíjhoz?
A 2005-ös tanév őszi félévében egy hathetes ösztöndíjprogram keretében alkalmam
nyílt a Nyugat-Franciaországi, Nantes-ba utazni. Az ösztöndíjat a Rotary klub által kiírt
pályázaton nyertem el. A klub 75. születésnapját ünnepelve ösztöndíjsorozatot szervezett magyar főiskolásoknak, egyetemistáknak, illetve pályakezdőknek. 2003-tól kezdődően, három éven keresztül, évente 25 fiatal részére biztosítottak továbbképzési, gyakornoki lehetőséget. A hetvenöt napra szóló meghívás során a fiatalokat családok látták vendégül, és a klub által felkért szakemberek munkahelyükön foglalkoztatták őket gyakornokként. A pályázat érdekessége az volt, hogy tárgyát nem ők, hanem a pályázó határozhatta meg. Az első fordulóban a franciául megírt önéletrajz és motivációs levél alapján a klub budapesti képviselője kiválasztotta azokat a pályázatokat, melyek a formai és tartalmi követelményeknek eleget tettek. A motivációs levélben részletezni kellett, hova szeretnék gyakorlatra menni, milyen szakterület érdekel, mit szeretnék látni. Akik továbbjutottunk, a szóbeli beszélgetés során bizonyítanunk kellet a nyelvismeretünket, és elbeszélgettek velünk
arról is, mi vár ránk kint. Felmérték azt is, hogy képesek leszünk-e alkalmazkodni egy család életéhez, elfogadni az ottani „szabályokat". Pár hét múlva, a budapesti képviselő kiküldte Franciaországba azokat a pályázatokat, melyek elkészítőit a két rosta alapján kiválasztott.
Ezek után már csak az jelentett izgalmat, hogy a francia fél találjon a nyerteseknek munkát.
Az ösztöndíjjal foglalkozó klubtagok, amint megkapták a pályázatokat, elkezdték
keresni a gyakornoki helyeket. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a (hallgató és pályakezdő) közgazdászokból, borászból, jogászokból, pszichológusból, formatervezőből, rendezvényszervezőből, mérnökből, állatorvosból és logopédusból álló csapat elhelyezéséhez jó pár klubtagot, azok munkatársát, barátját, ismerősét
be kellett vonniuk. Ugyanígy befogadó családokat is kellett szerezniük. Ha találtak állást, májusig értesítettek minket és ez azt jelentette, hogy egy életre
szóló élmény vár ránk. A szervezés befejezéseként hivatalos szerződést kötöttek velünk a gyakornoki alkalmazásáról, de szerződést kötöttek a pályázó magyarországi munkaadójával (iskolájával), és a francia munkaadóval is.

Forrás:
http://www.logotanszek.barczi.hu/