2005. 11. 10. 00:00
Cimkék: bölcsöde, mondóka, óvoda, óvodáskor,
A cikk értéke:
Számolgatjuk a gyerek ujjait, az utolsó sornál két kezünkkel betakarjuk az ő kezeit:
Egy, kettő, három, négy,
kopasz barát, hová mégy?
Pápára dohányért,
Debrecenbe pipáért.
Adok neked bundácskát,
takard bele a cicát!
Sorra megszorongatjuk a gyerek ujjait a hüvelykujjától kezdve:
Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!
Egyéb változatok:
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam fölszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!
Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!
Tenyerét körkörösen cirógatjuk, miközben az első sort elnyújtva mondjuk, majd a második sorra megcsiklandozzuk a nyakát, hónalját, pocakját :
Kerekecske, dombocska,
itt szalad a nyulacska!
Egyenként számoljuk a gyerek ujját, aztán tapsolunk, majd a végén, miközben "álljon ki"-t mondunk, háromszor megbökjük a mellkasát. Tulajdonképpen kiszámoló, de a picik is élvezik:
Egy, kettő, három, négy, öt.
nagymama harisnyát köt,
se ne legyen kicsi,
se ne legyen nagy,
Marika a hunyó,
Marci álljon ki! (a nevek persze helyettesítendők)