Thoroczkay Miklósné Kövesi Lucia

Cikksorozatunkban a beszédtechnikával és nyilvános kommunikációval kapcsolatban kérdezünk közismert beszédtechnikusokat, színészeket, kommunikációs szakembereket, akik példájukon keresztül adnak tanácsot, miben segíthet minket a jó kommunikációs technika, vagy miben akadályozhat annak hiánya.

THOROCZKAY MIKLÓSNÉ KÖVESI LUCIA  
Logopédus, beszédtechnika tanár

A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola oligofrén és logopédia szakán szerzett diplomát 1967-ben. 1964-től a Bp. X. kerületi Kisegítő Iskolában (jelenleg: Komplex Általános Iskola és Szakszolgáltató Központ) kinevezett tanár, 1969-től logopédus, 1976-tól logopédiai munkaközösségvezető, 1987-től a logopédiai tagozat vezetője lett.

1971 szeptemberétől a Színház- és Filmművészeti Főiskola (jelenleg Egyetem) beszédtechnika tanáraként, adjunktusi beosztásban tevékenykedett, két éve ment nyugdíjba.

Publikációi:

• A Kőbányai Logopédiai Hálózat Alakulása 1969-1999 (Plantin Kiadó 1999),
• "Nyelvtörők a beszéd javításának szolgálatában" c. pályázat megjelent a Szójátékos Anyanyelvünk kötetben (Tinta Könyvkiadó 2001).
• Beszéd építőelemei - beszédtechnikai alapismeretek és évfolyamokra bontott gyakorlóanyag és feladatlapok a Színház-és Filmművészeti Egyetem számára (kézirat,2002)
• Hangfejlesztések /Beszédtechnika módszertani segédkönyv (Kőbányai Média és Kulturális KHT Kiadó, 2003)

I.Gy. : A rövid összefoglalóból is látszik, hogy tevékenységed szinte a kezdetektől kettős, ahogy néhány éve megjelent könyved is "kétarcú", egyik fele a hangfejlesztéssel, másik fele a beszédtechnikával foglalkozik. Tanítványodként emlékszem, mennyire csodáltam, hogy miközben színészek sokaságát tanítottad beszélni, kitartó lelkesedéssel jártál az óvodásokat, kisiskolásokat fejleszteni. A két tevékenység nem áll olyan messze egymástól, mint első pillanatra látszik. Hogyan segítette egyik a másikat? Mit tanultál önmagadtól és a tanítványaidtól, a hangfejlesztô logopédus a beszédtechnikustól?

T.L.: A logopédia a pedagógia legszebb ága: a beszéd megjelenésének pillanatától a halálunkig tartó hosszú úton mindenütt segíti a legkülönfélébb beszédrendellenességek/elváltozások (hibák) javítását.
Természetesen a segítségadás minden területen a legváltozatosabb és mindig az életkorhoz alkalmazkodó pedagógiai módszerek ismeretét kívánja az értő szakembertől, a logopédustól.
A másik nagy szépsége a logopédiai pályának, hogy lépten-nyomon sikerélményt nyújt tanulónak-tanárnak egyaránt.

Egy-egy hiányzó beszédhangzó kialakítása olyan igaz, tiszta örömöt vált ki a kis óvodásokban, hogy csillogó szemű örömük mély nyomát minden logopédus büszkén és örökre elraktározza. Ez a legőszintébb elismerés, mely mindig kijár a lelkes növendékek lelkiismeretes logopédusainak!

Logopédusi munkát szerető, bátorító magatartással, de mindig személyhez szóló, az adott hibát orvosolni tudó, bizalmat sugárzó magatartással lehet csak eredményesen végezni. A kölcsönös bizalom és a növendékekért érzett felelősségérzet segíti és megóvja a logopédust a gépies, lélektelen, személytelen munkavégzéstől.
Mindig és mindenkinek segítőkezet nyújtani! Kell-e ennél mélyebb és szabatosabb megfogalmazás?

Amit a kisgyerekektől tanultam, az a feltétlen és odaadó lelkesedés, a tántoríthatalan akarat, mellyel az akadályok, a meglévő hibák mindig könnyen leküzdhetőek!

A "felnőtt diákok" már kritikával szemlélik, és sokszor lelkesedés nélkül fogadják, néha talán unottan végzik a számukra "életmentő" gyakorlatokat. Itt kell a szakmai önbizalom, a megújulásra kész, az ifjúság gondjaiba is beleérző pedagógiai attitűd, hogy eredményes munkára, kitartó gyakorlásra tudjuk serkenteni a serdült, illetve felnőtt korosztályt is.
Sajnos munkánk velejárója a hibák tudatosítása, a hibás beszéddel való szembesítés. Ezt szintén csak őszintén de segítőkészséggel és hittel lehet végezni. Kell a szigor, de tilos a drill, a gúny, vagy irónia.

Sajnos a beszédtechnika tanítása során az eredmények nem gyorsak és nem látványosak. Nagyon hosszú időt igénylő tartós gyakorlással lehet csak biztos és tartós eredményt produkálni. Arra kell vigyázni, hogy ne engedjük elcsüggedni a szorgalmas, ám eredményt még nem mutató növendékeket. Az is fontos, hogy az aránylag jobban beszélőket is rá tudjuk venni a gyakorlásra. A beszédtechnikai oktatás alatt mindenkinek az adott beszédállapotához kell a konkrét feladatokat kiválasztani, és az adott időtáv alatt az elérhető, reális eredményt kitűzni!

Természetesen vannak közös feladatok is, mint a beszédlégzés kialakítása, és a légzéskapacitás növelése. De közös feladat az artikulációs renyheség felszámolása és a zártság oldása is. Az egyes hangzóhibák leküzdése okvetlen egyéni munkát követel! A középhang kialakítása, a zöngésség megteremtése lehet közös munka, de a hangszínek, hangsávok kimunkálása már-már egyént feladatként jelenik meg.
Ugyancsak vannak közös és egyéni tempó és ritmusgyakorlatok is. A technikai hibák, melyek a nyelvhasználati hibákhoz hasonlóan szintén jelen vannak beszédünkben, nem teszik lehetetlenné a beszéd tartalmának feldolgozását, csupán megnehezítik azt!
A beszédtechnika a beszéd akusztikájának a javításán munkálkodik.
Egy-egy parányinak tűnő, a kiejtésben megjelenő hiba korrigálása is rengeteg munkát igényel!

A beszédtechnika mindig csak segíti, támogatja a színpadi beszéd kialakítását, és ezáltal lehetőséget nyújt a művészi megnyilatkozás kiteljesedésére.

I.Gy.:Ez a rovat a beszédtechnikával és az integrált kommunikációval foglalkozik, ezért kénytelenek leszünk gazdag pályád e tevékenységét kiragadni.
Úgy tudom, hogy a Színház-és Filmmûvészeti Fôiskolán odakerülésed elôtt nem dolgozott logopédus, generációd kezdte a logopédiai munkát a színészekkel. Hogyan és ki talált meg Téged? Milyenek voltak a kezdeti idôk? Kik voltak elsô tanítványaid között?

T.L.: Igen, jók az értesüléseid! Legelőször Fischer Sándor talált meg, és vett védőszárnyai alá. Így kerültem kezdő, zöldfülű logopédusként a beszédtechnikát tanító Fischer Sándor mellé Horvai István osztályába, ahol a művészi beszédet Gáti József tanította. Ebből az első legendás osztályból, ahol tanítani kezdtem ma ketten már a SZFE oszlopos tanárai: Hegedűs D. Géza és Gálffi László. Csodálatos leányok Egri Kati, Takács Kati, (Joó Kati, már nincs közöttünk) Hűvösvölgyi Ildikó, Dancsházy Hajnal, és fiúk közül még Téry Sándor, Kovács Gyula, Klamár Gyula kezdték abban az évben a tanulmányaikat. Ebben az osztályban még volt "rosta", többen kihullottak, de még rájuk is emlékszem.
Ketten kezdtünk együtt logopédusként, Stollár Jánosné (Kati) került Fischer Sándor mellé a Szinetár osztályba. Ekkor már itt dolgozott Montágh Imre, aki ebben az időben csak logopédiai feladatokat végzett.
A következő években lépett Montágh Imre mellé Sziklai Béla a logopédusi feladatkörbe, s ettől kezdett felfelé ívelni Montágh Imre beszédtechnikai tanári pályája. Majd Ságodi Gabriella, Fort Krisztina , Huszárné Kalmár Zsuzsa, Kiss Éva, Papp Márta a belépő logopédusok.

I.Gy.:A színészek beszédoktatásában együtt dolgozik egy mûvész és egy beszédtechnikus. Amikor engem tanítottál, Avar Istvánnal alkottatok felejthetetlenül nagy "párost". Elôtte Gáti Józseffel is dolgoztál. Kik voltak még a kollégáid és hogy lehetett összehangolni velük a munkát?

T.L.:Fischer Sándor hamarosan elhagyta a főiskolát, s ekkor kerültem automatikusan Gáti József mellé, beszédtechnikát oktatni. Rengeteget tanultam és profitáltam a 10 évig tartó kizárólagos párosunkban a "Nagy Gátitól"!
Az egyetemi rangú főiskola új beszédtanára Avar István lett, aki egy Szinetár osztályban kezdte meg a művészi beszéd tanítását. (többek között nem teljes osztálynévsor: Epres Attila, Rékasi Károly, Kaszás Géza, Kerekes József, Both András, Orosz Helga, Tallós Rita, Spolarics Andrea, Kiss Erika). Ekkor kaptam meg Avar Istvánt "párnak", akit én hagytam el, amikor a nyugdíjazásom kértem. (de akkor, induláskor, még Gáti József mellett is tanítottam, méghozzá két osztályban!)
Majd tanítottam Bálint András, Végvári Tamás és Hegedűs D. Géza , Fehér Ildikó művészi beszédet oktató tanárok mellett is számos osztályban.
Lehet, hogy szerencsém volt, de mindig szoros munka- és baráti kapcsolatban teltek az évek. Mindig összhangban dolgoztam a művészi beszédet oktató tanárokkal a közös célokért, eredményekért. Konfliktusaim nam voltak.

I.Gy.:A fiatal generáció, velük együtt a színészhallgatók is sajnálatosan rossz beszédállapotban vannak manapság. Ki és mi a felelôs ezért? Mit lehetne tenni az általános beszédállapot javításáért?

T.L.: A beszédállapot romlásáért sok tényező felelős.
A beszéd jelentőségét valamennyien jól ismerjük! Ennek ellenére nem fordítunk megfelelő figyelmet a beszéd gondozására, az anyanyelv ápolására.
A beszédet nem örököljük, hanem tanuljuk, de örököljük a beszédet létrehozó berendezésünket, a beszédszerveket!

Minden nyelvnek megvan a maga artikulációs bázisa, azaz a sajátos artikulációs hangrendszere, mely alapján pontosan körülhatárolható az adott nyelv hangzásvilága, akusztikuma. A helyes hangadást és hangzóképzést az egészséges beszédszervek automatizmusa hozza létre az idegrendszer irányításával, a kapott beszédpélda alapján.
Sajnos meg kell állapítanunk, hogy beszédünk egyre szürkül. Az artikulációnk gyorsul, zárul, s ennek következményeként egyre zártabbá, elmosódottabbá, motyogóssá válik beszédünk. Ezek a jellegzetes eltérések nem csak a beszédhibások beszédét jellemzik, hanem mindannyiunk beszédében fellelhetők.

Már az óvodáskorú gyerekek is zártan beszélnek, „motyognak", hiszen a beszédet tőlünk, a rosszul beszélő felnőttektől tanulják!
A beszédünk is, mint minden a bennünket körülvevő világban, állandóan változik, alakul. Tele van apró sajátosságokkal, néha nélkülöz bizonyos elemeket, egyszer precíz, pontos, máskor elnagyolt a kiejtésünk. Tempója pedig pillanatról-pillanatra változik, a felgyorsult életritmust tükrözően egyre gyorsabb, sőt gyakran hadaró! Ha szívügyünknek tekintjük a tiszta beszédet, akkor beszédünk zeneiségét is közvetíteni tudjuk.
Nagyon fontos lenne, hogy a pedagógusok is ráérezzenek a beszéd fontosságára!


I.Gy.:A színházi munka alaposan megváltozott az idôk során, az új rendezôk megjelenésével újabb és újabb kihívást jelent a technikai tudás a színészeknek. Más tudást követel pl. Zsótérral, Kovalikkal együtt alkotott színház, mint annak idején Ádám Ottó, vagy akár Horvai tanár úr színháza. Ez a változás a képzésben is meg kell jelenjen. Generációdból néhány évvel ezelôtt egyetlenként támogattad az új törekvéseket, szakmai tekintélyed, az új iránti fogékonyságod rengeteget segített nekem is a munkában. Hogyan látod a jövôt, merre kell haladni a beszédtechnikai nevelésben? Csak a színházi nevelésre érvényes az újdonság iránti vágyad?


T.L.: Mindig figyelembe kell venni az adott kor követelményeit. Már említettem, hogy felgyorsult korunkban a beszédtempónk is gyorsult, s ezt mérésekkel is igazolták!
A pillanatnyi beszédállapotunk nem végleges, hanem alakítható, változtatható, fejleszthető, az egyéni beszédadottságaink keretein belül, ezt fejleszti, alakítja, javítja a mindenkori, aktuális beszédtechnika.
Ha képessé tesszük a beszéd apparátusunkat a gyors, de érthető beszéd létrehozására, akkor vállaljuk a kihívást. Ehhez azonban rengeteg gyakorlásra és erős elszántságra van szükség. Biztos vagyok benne, hogy a beszéd tempó gyorsulásához társulnia kell egy dinamikus mozgáskultúrának, mely nélkül nincs megújulás.

A beszédtevékenység soha sem lesz befejezett, megváltoztathatatlan, mint ahogy az anyanyelvünk is állandóan változik, ugyanígy a módja is, ahogyan beszélünk, az is állandóan módosul, alakul, formálódik.

Egyet nem tehetünk soha: nem engedhetjük a magyartalan hangsúlyok és a magyartalan hanglejtés elterjedését, az idegen nyelvek hatásának uralmát a köznyelvben, és meghonosodását a színpadi beszédben!
Ahogy fontos az új irányzatoknak teret adni, ugyanolyan fontos az anyanyelv történelmi hagyományait megóvni, ápolni!

A beszédtevékenységgel létrehozott beszédhangzók, hangszerkezetek és fonetikai hangsorok (szavak) meghatározott rendeződéséből keletkező produktumunk a gondolatok és érzelmek kifejezésére alkalmas beszéd. Tehát a beszélő mindig az érzelmeinek gazdag tárházából töltekezve teszi személyessé és egyedivé a gondolatait! A színpadi beszédnek mindig pontosnak és hitelesnek kell lennie.

A színházi világ új törekvéseiben nem csak a rendezőnek, hanem a színész személyiségének is tükröződnie kell. A színésznek mindig érthető (közérthető és hallható) módon kell a szöveget a nézőkhöz közvetítenie!

I.Gy.:Mivel foglalkozol manapság? Mire e sorok megjelennek, valószínûleg kétszeres nagymama leszel, mennyire köt le a család és mik a szakmai terveid?

Vannak közeli és távolabbi terveim.
Szeretném szakmai tapasztalataimat logopédus kollégáimnak, valamint a beszédtanulás iránt érdeklődőknek átadni. Ezen elgondolásból készítettem el egy beszédtechnikai gyakorlatokat tartalmazó könyvet.
Ennek kiadásán és utómunkálatain dolgozom.

A másik szintén hasonló gondolatból fakadó, és remélem, hogy fogalmazhatok így: közös tervünk. De erről majd Te beszélj, ha itt lesz az ideje! Őszintén remélem, hogy "mi elkötelezettek" közösen sikerre visszük a "nagy ügyet", s közös erővel elgördítjük az elénk tornyosuló kisebb-nagyobb akadályokat. Ahogy Arany János írja:

„Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár -
Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár."

I.Gy: Köszönöm a beszélgetést! Lehet, hogy észre sem veszed, de ilyenkor is minden szavaddal tanítani próbálsz, tedd még nagyon sokáig! Remélem publikációiddal találkozhatunk még e rovatban!

Forrás:
Dr. Illés Györgyi