Mit tehetek én, mint szülő?

Ajak- és szájpadhasadék esetében a gyermek gyógyulása érdekében az első lépést az orvos teszi meg, mivel meg kell szüntetni az okot, amiből a hiba ered, s a szükséges műtétek elvégzése után a következő lépés a beszédjavítás.
A szülőnek azonban vannak olyan feladatai, melyeket minél hamarabb el kell kezdeni, segítség, ha a logopédussal együtt, közösen egyeztetve, akár "home training" keretében kezdik a gyakorlatokat.
Funkcionális ok miatti orrhangzósság esetében is ezeket a feladatokat érdemes végezni.

• A lágyszájpadot (műtét után) minél többször masszírozni, serkenteni kell, hogy az minél hamarabb mozgékonnyá váljon. Fontos később megtanítani a gyermeket olyan gyakorlatokra, melyek tornáztatják a lágyszájpadot - például gargarizálás, köhögés, arc felfújás, nyelés, rágás, ásítás, stb.

A kezelést korán el kell kezdeni, mert a gyermek könnyen megszokja a helytelen beszédet és az orrhangzósság állandósulhat. A szakemberek többsége a kézzel történő masszírozást javasolja, melyet a következőképpen érdemes végezni:

• Ezeket a gyakorlatokat naponta háromszor 10-15-ször egymás után, üres gyomorral érdemes végezni a következőképpen:
  • ujjunkat a kemény szájpadlás közepére helyezzük és a lágyszájpad felé tolva azt enyhén felnyomjuk. Azért érdemes üres gyomorral végezni ezt a feladatot, mert hányási reflex léphet fel, ha ez jelentkezik, az jó, mert általa a lágyszájpad izomzatában erős összehúzódás, rángás keletkezik. A masszírozás közben a gyermek á vagy e hangot hangoztasson.

• Jó az olyan hangcsoportok gyakorlása, amelyek ajak vagy nyelvhegyi zár-hangokkal kezdődnek (p,b,t,d).

• Érdemes minél hamarabb elkezdeni az artikulációs mozgásügyesítő gyakorlatokat is, játékosan, tükör előtt az ajak- és nyelvgyakorlatokat - például a csücsörítést, az ajkak széthúzását, nyelvöltögetést, csettintést, berregő gyakorlatokat.

• Később, 2-3 éves kor körül már az előbbi gyakorlatsorok kiegészülhetnek fúvási-szívási gyakorlatokkal. Minden eszköz jó, amit fújni lehet- például: szappanbuborék, síp, trombita, szájharmonika, gyertya, lufi, stb. A cél továbbá az is, hogy tudatosuljon a gyermekben a száj- és orrlégzés közötti különbség.

• Éreztetni kell az orrhangzós hangokat kísérő rezgést az orrcimpán és az orrgyökön, tehát az m, n, ny hangok gyakorlásáról van szó.

További gyakorlatok:

• Ajakmasszázs, szopásgyakorlás, ajaktorna
• Légzési gyakorlatok is fontos szerepet kapnak:
  • Befogott orral végeztetett légzési gyakorlatokkal lehet a száj- és orrlégzés közti különbséget érzékeltetni - szájon kifújás tenyérbe, orron kifújás orr alá tartott ujjra stb.
• Fontos, hogy a felsorolt gyakorlatokat játékosan végezzük!

• A lágyszájpad masszírozása a logopédiai kezelés során is fontos feladat. A logopédus által előírt ajak- és nyelvgyakorlatok naponkénti végzése elősegíti a kezelés eredményességét!

Ezeket a gyakorlatokat kicsi kortól kezdve már a szülő is el tudja végeztetni s így amellett, hogy a gyermek fejlődését nagymértékben elősegíti, előkészíti a logopédiai terápiát.

• A szájpadhasadékos gyermekek terápiája team munkában történik, ahol fontos a szerepe a sebésznek, a foniáter orvosnak, a fogásznak, az audiológusnak, a logopédusnak és a pszichológusnak is.

• Ezek a tanácsok természetesen nem pótolják a különböző szakemberekkel való kapcsolatfelvételt és az orrhangzós gyermekek komplex, szakszerű, rendszeres kezelését!

A sokévi fárasztó, gyakran szomorúságot, fájdalmat is jelentő beavatkozások, kezelések nyomán csodálatos eredmények születnek, s ezek a gyermekek legkésőbb 6-8 éves korukra minden tekintetben utolérik társaikat.

Forrás:
"…Hogy szebben beszéljen…" Szülőknek a beszédhibákról, OPI, Budapest, 1982.
Tanácsadó és terápiás tájékoztató beszédhibás gyermekek szüleinek, Tárogató Kiadó, Budapest, 1994.