http://www.beszed.hu

Hirschberg Jenő: A foniátria tárgya, szakterülete

2010. 08. 23. 00:00
Cimkék: logopédia, gyógypedagógia, foniátria,
A cikk értéke:
A foniátria az emberi kommunikáció patofiziológiájával foglalkozó orvosi tudomány.

Foné görögül hangot jelent, iatrea jelentése: gyógyítok; így a foniátria - amely elnevezést Stern és Seeman vezette be 1920-ban - elsősorban a hang gyógyítását jelenti a szavak etimológiai értelmében, de ugyancsak elsődleges feladata a beszéd és a beszédfejlődés vizsgálata, a beszéd- és a nyelvi zavarok diagnosztizálása és kezelése is. A csecsemő- és gyermekkori hallászavarok olyan mértékben érintik szakterületét, amennyiben azok a beszédre is hatással vannak (pedaudiológia). Az utóbbi másfél évtizedben a nyelési zavarok, elsősorban az oropharyngealis dysphagia is hatáskörébe kerültek azon megfontolás alapján, hogy a nyelés száji, garati és nyelőcső-bemeneti szakaszának lebonyolításában ugyanazok az anatómiai képletek vesznek részt, mint a beszéd kialakításában; ezért ezen funkció zavarainak gyógyítása is a foniáter orvos kompetenciájába (is) tartozik. A fonokirurgia, amely a hangképzési és a beszédzavarok primer műtéti megoldása, illetve javítása céljából jött létre, ugyancsak integratív része a foniátriának, az Európai Foniáterek Uniójának (UEP) Hirschberg javaslatára 1974-ben elfogadott állásfoglalása értelmében. Bár ezeket a műtéteket sokszor gégészszakorvosok végzik, foniátriai jártasság és szemlélet minden esetben nélkülözhetetlen.

A látszólag heterogén funkciók közös képviseletének indoka a felső légúti és nyelési traktus anatómiai és fiziológiai egysége. A foniátria és a pedaudiológia a fül-orr-gégészet diagnosztikai és terápiás alapjaira épült („truncus communis"), és e szakmával mindmáig megtartotta szoros kapcsolatát. Néhány országban (Svédországban, Finnországban és legutóbb Németországban) a foniátria önálló szakággá vált, más helyeken (így Magyarországon is) a fül-orr-gégészethez csatolt, arra ráépülő szakma, amelyből a fül-orr-gégészeti alapképzés után két évvel, kellő felkészülés esetén, ún. ráépített szakvizsgát lehet tenni. A foniáter orvosi-biológiai szempontból foglalkozik betegeivel, szemben a logopédussal, aki elsősorban pedagógiai, nevelési és szociális szempontokat érvényesít a kezelés során. A logopédia a foniátriához legközelebb álló társtudomány, amely a gyógypedagógia egyik speciális ága. Logos = beszéd, paudeuo = tanítok; a logopédia tehát a beszéd tanítását, javítását jelenti elsősorban foglalkozások formájában, a szó görög jelentése szerint (a terminus technicus Froeschelstől származik), de egyre inkább hatáskörébe került a hangképzési és nyelési zavarok - foniátriai ellenőrzés alatt - történő kezelése, reedukációja is.

A foniáter - tágabb értelemben - egyaránt foglalkozik a szakterületét érintő funkciók zavarainak profilaxisával, kórismézésével, kezelésével, dokumentálásával, a betegek (re)habilitációjával, szakvéleményadással, kutatással és orvosok, valamint gyógypedagógusok-logopédusok oktatásával. Munkakörébe tartozik a kommunikáció morfológiai, pszichikai, élettani-fejlődéstani, funkcionális, magatartási vonatkozásainak és zavarainak ismerete és felderítése, az etiológia tisztázása, az eszközös vizsgálatok végzése, valamint a malignus gégedaganatok korai felismerésében és műtét utáni kezelésében való közreműködés.

Ezen sokrétű feladat optimális megoldása csakis a határterületi orvosi szakmák (fül-orr-gégészet, ideggyógyászat, gyermek- és belgyógyászat, orthodontia, szájsebészet, genetika, radiológia) és nem orvosi szakágak (a már említett logopédián kívül általános pedagógia, nyelvészet, fonetika, pszichológia, magatartás-tudomány, akusztika, elektronika, informatika, énekpedagógia) képviselőivel való szoros és folyamatos együttműködésben képzelhető el.
Az Európai Foniáterek Uniója először 1983-ban, majd ismételt átdolgozás után utoljára 2000-ben a következőképpen határozta meg és részletezi a foniáter orvostól elvárt ismereteket, valamint a szakma kompetenciájába tartozó kórképeket és a szükséges tudnivalókat azok diagnosztikája és terápiája terén.

1. Alapvető és részletes orvosi tudás szükséges az alábbi területeken:

- a hangképzés, a beszéd, a beszélt nyelv, a hallás és a nyelés anatómiája, élettana és patológiája
- a beszéd és a hallás neurofiziológiai elveinek ismerete a centrális kódolás, dekódolás, emlékezet és az integrációs folyamatok vonatkozásában
- genetikai alapelvek és a környezeti befolyás hatásának értékelése a nyelvi, a beszéd- és a hallási képesség fejlődésében
- az életkor szerepének felismerése a fenti funkciók vonatkozásában
- a verbális kommunikáció pszichológiai és magatartási aspektusai

2. Kellő tudás és tapasztalat szerzendő a következő kórképek epidemiológiája, etiológiája, patogenezise, profilaxisa, diagnosztikája, terápiája és rehabilitációja terén:

- veleszületett hangképzési zavarok
- életkorral összefüggő hangképzési zavarok
- endokrin eredetű dysphoniák
- funkcionális hangképzési zavarok másodlagos gégeelváltozásokkal vagy a nélkül, beleértve a foglalkozási dysphoniát és énekesek hangképzési zavarait
- organikus gégeelváltozások következtében fellépő dysphonia
- neurológiai és pszichiátriai betegségek, valamint hangszalagbénulás következtében fellépő hangképzési zavarok
- gégeműtétek vagy trauma után fellépő hangkárosodás
- orrhangzós beszéd, a szájpadhasadék által okozott funkciózavarok
- késleltetett beszédkialakulás
- olvasási, írási, számolási gyengeség (dyslexia, dysgraphia, dyscalculia)
- organikus és funkcionális artikulációs zavarok
- a beszédfolyamat zavarai (dadogás, hadarás)
- dysphasia, aphasia
- egyéb beszéd- és nyelvi zavarok ideggyógyászati és pszichiátriai betegségekben - gyermekkori centrális és perifériás hallászavarok
- akusztikus agnózia
- nyelési zavarok (strukturális laesiók, mozgászavarok)

3. Specifikus ismeretek és kellő gyakorlat ajánlatos a következő módszerekben:

- a fonációs légzés vizsgálata
- a hangszalagrezgés analízise
- direkt és indirekt mikrolaryngoscopia
- a hangképzés és a beszédhangok auditív és műszeres értékelése
- a centrális és a perifériás beszéd- és nyelvi funkciók vizsgálata, ha szükséges, megfelelő tesztekkel
- a perifériás és a centrális hallóképesség szubjektív és objektív tesztelése
- a nyelésben résztvevő szervek morfológiai és funkcionális vizsgálata

4. Megfelelő terápiás eljárások ismerete szükséges az alábbiakban:

- gyógyszeres kezelés a foniátria kompetenciájába tartozó gyulladásos, neurogen vagy pszichogen kórképek esetén
- a hangképzés vagy a beszédfunkció javítására történő műtéti beavatkozás
- fizikális terápia a hangképzési, a beszéd- és a nyelvi zavarok gyógyítására
- rehabilitációs módszerek szónokok, a beszédet hivatásosan használók és énekesek hangproblémáiban
- az orrhangzós beszéd kezelésére ajánlott terápiás beavatkozások
- laryngectomizáltak rehabilitációja
- a késői beszédfejlődés esetén alkalmazandó eljárások
- kiejtési zavarok kezelése
- dadogók és hadarók rehabilitációs módszerei
- dysphasia és aphasia kezelési módszerei
- nyelési zavarok esetén alkalmazandó eljárások
- magatartási és pszichoterápiás módszerek
- nagyothalló gyermekek komplex rehabilitációja, beleértve a hallástréninget és a hallókészülékkel való ellátás alapvető ismereteit

A foniáter célszerű egyéni kvalitásai:

Hirschberg megfogalmazása szerint ajánlatos, ha a foniáter orvos - a szakmai ismereteken túl - bizonyos egyéni adottságokkal is rendelkezik. Ezek a következők:

- empátia, emberismeret, humánus magatartás és megfelelő pszichés hozzáállás a beteghez, hiszen a hangképzési és a beszédzavarok jelentős része funkcionális vagy pszichogen hátterű
- kellő kézügyesség és műtéti tapasztalat, ha a foniáter minuciózus fonokirurgiai beavatkozásokat is végez
- műszaki, technikai, informatikai ismeretek a modern fonetikai, akusztikai, endoszkópos vizsgáló eljárások objektív értékelése és az eredmények dokumentálása céljából
- jó hallás a beszéd és a hang auditív és perceptív megítélése érdekében
- muzikalitás, különösen is énekesekkel foglalkozó szakemberek esetében.


Irodalom:
FRIEDRICH, G., BIGENZAHN, W., ZOROWKA, P. (2000): Phoniatrie und Pädaudiologie. Einführung in die medizinischen, psychologischen und linguistischen Grundlagen von Stimme, Sprache und Gehör. Verlag Hans Huber, Bern - Göttingen - Toronto - Seattle.
HIRSCHBERG J. (1974): Foniátria és orvostudomány. In: Telegdi Zs., Szépe Gy. (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok X. A nyelv hangdominiuma. Akadémiai Kiadó, Budapest, 33-43.
HIRSCHBERG J. (2003): A foniátria és a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság története. A kommunikáció, a hangképzés és a beszéd zavarainak kezelése. Éca Reklám Bt, Budapest.
HIRSCHBERG J., MÉSZÁROS K. (2003): Foniátria a fül-orr-gégészeti gyakorlatban. Fül-, orr-, gégegyógyászat, 49, 4-16.
HIRSCHBERG J., MÉSZÁROS K., BALÁZS B., HACKI T., HORVÁTH E., KIEFER G., LICHTENBERGER GY., PAP U., PATAKI L., STEPPER M. (2003): A hangképzési, a beszéd- és a nyelési zavarok kezelésének alapelvei. In: Hirschberg J. (szerk.) A foniátria és a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság története. A kommunikáció, a hangképzés és a beszéd zavarainak kezelése. Éca Reklám Bt, Budapest, 193-207.
SCHINDLER, O., VERNERO, I. (1993): Introduction to the problems of pathophysiology of human communication. An overview on phoniatrics and logopedics. Omega Edizioni, Torino. WENDLER, J. (Edit.) (2000): Phoniatrics. The Medical Specialty for Communication Disorders. CD-ROM, SERVI Verlag, Fredersdorf - Berlin.
WENDLER, J., SEIDNER, W., EYSHOLDT, U. (2005): Lehrbuch der Phoniatrie und Pädaudiologie. Georg Thieme Verlag, Stuttgart - New York.
WENDLER, J., WELLENS, W. (1980): Document of the UEP concerning the definition and training in phoniatrics. Berlin - Leuven.
WENDLER, J., WELLENS, W. (edited on behalf of the General Secretariat Office): Annual Bulletin of the UEP 1983-1992.

Forrás:
mlszsz.hu

Eddigi vélemények a cikkről:

nem írt még senki véleményt a cikkről

Kapcsolódó link(ek)

 

Szemle cikkei cimkék szerint

afázia, stroke (13), ajak- és szájpadhasadék (11), akadálymentesítés (1), artikuláció (9), autizmus, spektrum zavar (5), beszéd (64), beszédészlelés, beszédmegértés (4), beszédfejlődés (26), beszédhiba, beszédzavar, beszédfogyatékosság (56), beszédritmus (12), beszédszervek (11), beszédtechnika (13), beszédtempó (2), BNO (1), bölcsöde (1), család, szülők (11), dadogás (34), diagnosztika (5), diszfázia (2), diszfónia (2), diszgráfia, írásnehézség, legaszténia (15), diszkalkulia, számolási zavar (8), diszlexia, olvasászavar (49), dizartria (1), Down-kór (2), e-learning (2), egészség, egészségügy (2), emlékezet, memória (2), érdekvédelem, érdekképviselet (6), értelmileg sérült (1), érzékelés, észlelés (8), érzékszervek (1), esélyegyenlőség (8), fejlesztés (22), fejlesztő pedagógia (3), fejlődési zavar (1), felsőoktatás (2), felvételi (4), felzárkóztatás (1), figyelem (1), fogak (8), fogszabályzás (5), fogyatékkal élők, fogyatékosság (34), foniátria (8), genetika (1), gyász, halál (5), gyermek (45), gyógypedagógia (45), gyógytorna, konduktív pedagógia (6), habilitáció, rehabilitáció (4), hadarás (4), hallás, hallászavar, hallássérülés (12), hang (16), határon túl (3), hátrányos helyzet (2), helyesírás (1), hiperaktív, hiperaktivitás (2), integráció, inklúzió (7), internet (2), írás (12), iskola, iskoláskor (25), iskolaérettség (1), ismeretterjesztés, tájékoztatás (5), játék (11), jelnyelv (1), készségek, képességek (18), kétnyelvűség (4), kiállítás, tárlat (4), kiejtés (3), kitüntetés, díj (1), kommunikáció (34), kompetencia (2), konferencia, előadás (54), korai fejlesztés (3), kutatás (14), látás, látászavar, látássérülés (6), légzés (6), lelki egészség (1), logopédia (99), logopédus (18), matematika (8), megemlékezés (1), megkésett-és akadályozott beszédfejlődés (8), mese, mesekönyv (8), minőségbiztosítás, minőségirányítás (1), MLSZSZ (2), Montágh Imre (1), mozgás, mozgásfejlesztés (14), mutizmus (1), nevelés (11), nyelés (6), nyelv, nyelvi fejlődés (19), nyelvlökéses nyelés (3), nyelvtan (2), nyelvtanítás, nyelvtanulás (10), oktatás (54), olvasás (38), orrhangzós beszéd (6), orvostudomány (6), óvoda, óvodáskor (11), pályakezdés (1), pályázat (7), pedagógia (21), prevenció, megelőzés (2), pszichés zavar (1), pszichológia (9), pöszeség (14), rajz, rajzolás (3), rekedtség (2), részképesség (1), segítségadás, támogatás (9), SNI (4), sport (3), stressz (1), stroke (3), számítógép, szoftver (10), számolás (5), színművészet (3), szókincs (3), szórakozás (1), szülők (19), tanfolyam, továbbképzés (9), tanulás (9), tanulási zavar, tanulási nehézség (35), terápia (36), testbeszéd (4), Thoroczkay Miklósné Kövesi Lucia (4), TV (3), tünet, tünetegyüttes (3), törvények, jogok (9), viselkedési zavar (2), vizsgálat (11), zene, zeneterápia (3), önismeret (1),


a szemle összes cikke

↓ hirdetés ↓
impresszum | adatvédelmi szabályzat | írjon nekünk | partnereink |