Dadog a gyerekem

Mi a dadogás?

A dadogás a beszédzavar egy fajtája, mely lehet állandó, de akár csak bizonyos élethelyzetekben jelentkező probléma is.

A WHO így fogalmaz: "a dadogás a beszéd ritmusának zavara, amikor az ember pontosan tudja, mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja elmondani".

Jellemző tünetei
Mivel a szakemberek szerint "nincs két egyforma dadogás", nehéz meghatározni az általános tüneteit. A dadogás megnyilvánulhat szótag- vagy magánhangzó-ismétlésben, a kezdő mássalhangzó vagy a különböző szórészek elnyújtásában, előfordulhat, hogy a beszéd szaggatottá válik, elakadozik, a beszédfolyam blokkolás alá kerül, vagy ritmusa görcsösen szaggatottá válik. Túlzott erőlködésnél járulékos mozgások, grimaszok is kísérhetik.

A dadogó, ha tudatában van a beszédzavarnak, uralkodni akar rajta, ami általában csak ront a helyzeten; az ideges, görcsös állapot legtöbbször csak fokozza a problémát.

Mi okozza?
Nincs egyértelmű magyarázat a dadogás kialakulására. Okát koronként másban állapították meg: az orvostudomány atyjának tartott Hippokratész például a nyelv kiszáradását sejtette a háttérben, kétszáz évvel ezelőtt a szájüreg eltérésével magyarázták, a hatvanas években pszichés okokra vezették vissza, a ma uralkodó nézet szerint pedig idegi működési zavar okozza.

Általában több tényező együttes fennállásakor alakul ki, melyek között lehetnek öröklöttek ugyanúgy, mint lelki sérülések. Ez utóbbiak azonban - a mai álláspont szerint - csak kiváltói lehetnek a dadogásnak, ha valakiben amúgy is megvan a hajlam, oka valószínűleg nem (ezt egyrészt azzal a ténnyel magyarázzák, hogy a pszichoterápia nem segít a dadogás kezelésében, másrészt sokkal több traumát szenvedett személy létezik, mint amennyi valójában dadog).

Az biztos, a dadogás semmilyen összefüggésben nem áll az intelligenciával. Az idők során számos hírességet jegyeztek fel, akik szintén ebben a beszédzavarban szenvedtek: kezdve a bibliai Mózesen kívül például Newton, Moliére, Marilyn Monroe, Bruce Willis és Churchill is dadogott.

Mikortól jelentkezik?
Egyes gyerekeknél a beszéd kialakulásától, másoknál 2 éves kor körül, amikor egész mondatokban kezdenének beszélni. A nem hirtelen trauma kiváltotta dadogás általában minden megfogható ok nélkül, 2-5 éves kor között kezdődik, és az esetek 80%-ában 16 éves korra elmúlik. A felnőtt lakosság körülbelül 1%-a szenved ebben a fajta beszédzavarban.

Kiknél alakul ki?
A dadogó gyerekek családjában háromszor nagyobb valószínűséggel szenved más családtag is a problémától, mint nem dadogó társaik családjában. Gyermekkorban kétszer annyi fiút érint, mint lányt, felnőtt korukra azonban ez az arány jelentősen változik; a lányoknál valamiért gyakrabban múlik el, míg felnőtt korra ötször több fiúnál marad meg, mint lánynál.

Ugyanakkor a dadogó nők gyermekei sokkal gyakrabban dadognak, mint a férfiaké; a hajlam valószínűleg anyai ágon öröklődik.

A dadogás nem "fertőző betegség", de olykor előfordulhat, hogy a bölcsődében, óvodában a gyerekek utánozni kezdik dadogó társukat - ez idővel el fog múlni.

Kezelés
Mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ha a dadogás három hónapnál hosszabb ideig fennáll. Kezelése hosszan tartófolyamat, mely logopédusok, foniáterek, olykor orvosok, pszichológusok segítségével irányított beszédgyakorlatból, az okok feltárásából állhat.

Mit tehet a szülő?
Először is tudatosítania kell magában is, a gyerekben is, hogy a beszédzavarnak nem ők az okai. Meg kell tanulniuk, hogyan tudják segíteni gyermekeiket, hogy ez ne okozzon bennük érzelmi, önbecsülési zavart.

A szülő otthon nem "kezelheti" a dadogást - nem csak szakmai okok miatt; a gyerekek is máshogy reagálnak erre, mint egy "idegen" segítségére, azt az üzenetet közvetítené számukra, hogy "nem fogadlak el úgy, ahogy vagy" -, de mindent megtehet az amiatt gyakran kialakuló szorongás megelőzéséért. Nagyon fontos a türelem, az együtt töltött idő, játék, a nyugodt életforma megtanítása, a sok beszélgetés.

Hallgassuk mindig türelmesen végig dadogó gyermekünket, ne szakítsuk félbe. Arra figyeljünk, amit mond, ne arra, hogyan mondja. Beszélgetés közben végig tartsuk a szemkontaktust, dicsérjük meg sokszor, ha látjuk, hogy zavarja, győzzük meg, mennyi más gyerekkel és felnőttel fordul elő hasonló, és soha ne mulasszuk el megerősíteni benne, mennyire szeretjük, mindegy, hogy beszél.

Mit ne tegyen a szülő?
Ne várjunk tétlenül arra, hogy "majd kinövi", ha a probléma három hónapnál régebben áll fenn. Keressünk fel szakembert, aki tudni fogja, szükség van-e valamilyen kezelésre.

Beszélgetés közben ne javítsuk ki, ne szakítsuk félbe, ne kritizáljuk, ne akarjuk produkáltatni mások előtt. Ha fáradt, ne erőltessük, ne beszéltessük. Soha ne bánjunk vele másképp a dadogás miatt, mint például a többi testvérével. És a legfontosabb: soha ne büntessük érte, semmilyen formában.

Forrás:
Origó-Babázó