2006. 02. 09. 00:00
A cikk értéke:
(Nagytószeg, 1885. ápr. 22. - Bp., 1977. nov. 29.): gyógypedagógus, zenetanár, karnagy.
Bp.-en gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett (1908). 1908-tól a szegedi Siketnémák Áll. Segélyezett Intézetében tanár.
1923-ban a bp.-i Vakok József Nádor Orsz. Intézetéhez került, a vakok zenei oktatását végezte.
1927-ben Huszka Jenő megbízta a Vakokat Gyámolító Orsz. Egyesület énekkarának vezetésével; itt szervezte meg 1928-ban a Vakok Homérosz Kórusát. Karmesteri tevékenysége ettől kezdve összeforrt a kórus életével. Velük aratta sikereit: sajtóbemutatón (1929), a Zeneakadémián (1930), majd rádióhangversenyeken.
Repertoárjában a zenetörténet és a kortárs zene kiváló alkotásai (Bartók-, Kodály-művek) mellett szerepeltek a vak zeneszerzők (Horváth A., Greizinger J. stb.) művei is. Mint karmestert Mihó-díjjal (1932), igazgatói címmel (1933) tüntették ki, a Dalosszövetség országos társkarnagyává választották (1935).
1933-40-ben a Vakokat Gyámolító Orsz. Egyesület helyettes igazgatója, 1940-45-ben igazgatója, egyidejűleg a bp.-i vakok intézetének is igazgatója és a vakok intézeteinek orsz. tanulmányi felügyelője volt.
1945 után visszavonultan élt. Szorgalmazta a látássérültek iskolai és szakmai képzése összhangjának, a képzés életszerűbb, gyakorlatiasabb jellegének kialakítását.
Részt vett a tankönyveik szerkesztésében. Cikkei a Magyar Gyógypedagógia c. lapban jelentek meg.
Irodalom:
Bocskai Imre: Vakok kórusművészete (Emlékkönyv a Vakok Homérosz énekkarának 15. évfordulója alkalmával, Bp., 1943); Jankovich Ferenc: A fények újjászületése (Élet és Irodalom, 1969. 29. sz.); Dr. Zs. Gy.: Schnitzl Gusztáv (Magy. Nemzet, 1978. máj. 16.).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon