Oktatásügyi és egyészégügyi terminológiák: BNO, FNO, SNI osztályozások és azok változásai

Az elmúlt években nagy szemléleti átalakulás zajlik az oktatásügyben, ennek kapcsán jelentős terminológiai viták, változtatások történtek. Gyakran hivatkozunk sarokköveknek tekinthető besorolási rendszerekre, rendeletekre. Néha ezek tartalmát nem ismerjük, csak felületes információink vannak róluk. Ezek közül most tekintsük át a BNO-10, FNO, és a 2/2005.  OM rendelet elveit, bizonyos részleteit.

Az orvosi szempontú besorolások (BNO-10, FNO) feladata:

• Megkönnyíti a betegségek diagnózisával, kezelésével kapcsolatos döntési folyamatokat
• Csökkenti a nemkívánatos beavatkozásokat
• Korszerű ismereteket nyújt a nem specialista szakember számára is
• Biztosítja a tevékenység ellenőrizhetőségét, és a finanszírozást
• A különböző tudományágak képviselői a szabványosított közös nyelv használatával képesek véleménycserét folytatni

A Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO)  osztályozásaiban a kóros egészségi állapotokat  elsősorban a BNO-10 ( A betegségek …nemzetközi osztályozása ) írja le, amely elsősorban etiológiai (kóroktani) megközelítést tartalmaz, és a veszteség, a csökkent képességek leírására koncentrál.

2001- ben a WHO elfogadta a Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (röviden FNO) osztályozási rendszerét. A BNO-10 és az FNO kiegészítik egymást, míg a BNO –10 a betegségek diagnózisát tartalmazza, az FNO információt nyújt az adott diagnózishoz tartozó funkcióképességről.  Meghatározza az egészség, és a jóllét ó néhány összetevőjét, pl. oktatás, munkavégzés.

Az FNO felosztása, fő fogalmi területei

• A testi funkciók és struktúrák
  (Élettani, pszichés funkciók részletes leírása), pl., specifikus mentális funkciók b140: figyelem, a hangadásban részt vevő struktúrák: s320: a szájüreg
• Tevékenység és részvétel
  (egy-egy feladat végrehajtása, cselekvés, közreműködés egy élethelyzetben), pl. d160: figyelem-összpontosítás

A tevékenységek és részvétel  meghatározása a következő fejezetekre oszlik:

• Tanulás és az ismeretek alkalmazása
• Általános feladatok és elvárások
• Kommunikáció
• Mobilitás
• Önellátás
• Otthoni élet
• Személyközi viszonyok és kapcsolatok (Magatartások szabályozása az interakciók során, összetett személyközi interakciók, érzelmek, ösztönök uralása, szóbeli és fizikai agresszió kontrollálása) Figyelmesség tisztelet kimutatása, reagálás mások érzéseire  

Fő életterületek: Oktatás, munka, gazdasági élet, közösségi társadalmi és magánélet

• Károsodások  (eltérés, veszteség, hiány)
• Következménye:  
• A tevékenység akadályozottsága
• A részvételi korlátozottság
• Környezeti, személyes tényezők
• Fizikai, társadalmi, attitűd jellegű, amiben él az ember. Termékek, technológiák, természetes környezet és az emberi beavatkozással létrehozott változások, támaszok, kapcsolatok attitűdök, szolgáltatások, rendszerek…
  
  Támogató vagy hátráltató lehet.

A tevékenység és részvétel, illetve ennek akadályozottsága, korlátozottsága alapvető fogalom az FNO rendszerében, amely leírja, hogy a kóros egészségi állapottal élő személy mit tesz, vagy mit képes megtenni.  Felsorolja azokat a környezeti és személyi tényezőket, amelyek hatnak ezekre az elemekre.

Ezáltal az orvosi és szociális modell közelít egymáshoz. Míg az orvosi modell a fogyatékosságot a személy problémájaként vizsgálja, amelyet betegség, baleset vagy egyéb kóros egészségi állapot okozott, és amely egészségügyi ellátást, egyéni kezelést igényel, a fogyatékosság szociális modellje a kérdést társadalmi problémának látja, melynek következtében az egyén tökéletes társadalmi beilleszkedése, részvétele akadályozott, korlátozott. A társadalom kollektív felelőssége, hogy végrehajtsa a szükséges környezeti módosításokat, melyek segítségével a fogyatékos egyének tökéletesen bekapcsolódhatnak a társadalom életébe.  Ez elsősorban hozzáállás kérdése, és összességében emberi jogi, tehát politikai kérdéssé válik a megvalósítása.

Pozitív és negatív fogalmakkal írható le ugyanaz az állapot, az FNO törekszik a pozitív megfogalmazásra.

BNO-10 Zsebkönyv a DSM IV meghatározásokkal (kiemelés)

1966-ban megjelent a BNO-10 magyar kiadása (Betegségek nemzetközi osztályozása)

A teljes anyag három vaskos kötet. Az ABC betűinek megfelelő sorrendben, húsz fejezetben leírja a klinikai gyakorlatban előforduló betegségeket, meghatározásukat, jellegzetes tüneteiket, lefolyásukat. Pl. X. fejezet A légzőrendszer betegségei  J12. Vírusos tüdőgyulladás, V. fejezet: A viselkedés és érzelmi hangulati élet rendszerint gyermek –vagy serdülőkorban jelentkező zavarai, a pszichés fejlődés zavarai 137.-150 old.
Jellemzői: Kezdetük a csecsemő – és gyermekkorra esik, a központi idegrendszer biológiai fejlődéséhez szorosan kötődő funkciók fejlődése károsodik, vagy késik. Stabil lefolyás.

Az érintett funkciók általában: nyelv, vizuospaciális (téri) készségek, motoros koordináció. Általában károsodás vagy késés van jelen, már korán észlelni lehet, fokozatosan csökken, ahogy az egyén felnő, de felnőttkorban is észlelhető még enyhe elmaradás.

F 80 A beszéd és a nyelv specifikus fejlődési zavarai, A nyelv elsajátítása az egészen korai szakasztól zavart, és gyakran következményes olvasás, írás, helyesírászavar, illetve viselkedési zavarok társulnak.

F80.0 Az artikuláció zavara (DSM IV szerint fonológiai zavar)

F80.1 A kifejező (expresszív ) beszéd zavara, Korlátozott szókincs, beszédmodulációs hibák, szavak előhívásának, vagy a mondatok alkotásának zavara

F80.2 A beszédmegértés (receptív) zavara, Korának megfelelő szint alatt van, kifejező beszéd is érintett, szó és hangképzési rendellenesség is van.

F80.8. Egyéb nyelvi és beszédfejlődési zavar Pl. artikulációs zavar

F81 Az iskolai teljesítmény specifikus fejlődési zavarai, A készségek megszerzésének folyamata zavart, és ez nem a tanulási lehetőség hiánya, mentális retardáció, vagy szerzett trauma következménye

F81.1 Meghatározott olvasási zavar ( diszlexia)
Az olvasási készségek fejlődésének szignifikáns és meghatározott romlása, mely nem írható a látásélesség, az nem megfelelő iskoláztatás vagy a szellemi éretlenség rovására. Az olvasáshoz szükséges részfeladatok, szófelismerés, orális olvasási készségek, olvasásértési készség elsajátítása sérült. Helyesírási nehézségek gyakran társulnak, ami serdülőkorra is megmarad, annak ellenére, hogy az olvasásban javulás tapasztalható. Rendszerint megelőzi a beszéd és nyelvfejődés zavara. Társuló emocionális és viselkedési zavarok gyakoriak.

F81.1 Az írás zavara (diszgráfia)
Szembetűnő és specifikus sérülés a helyesírási készségek fejlődésében, miközben az olvasás meghatározott zavara nem észlelhető, és nem magyarázható mentális visszamaradottsággal, látászavarral, vagy nem megfelelő iskoláztatással. A szóbeli és írásbeli helyesírás, betűzés egyaránt érintett.
F81.2 Az aritmatikai készségek zavara (diszkalkulia)

F81.3 Az iskolai készségek kevert zavara, az olvasás és vagy helyesírási készség mellett a számolási készség is károsodott, mindkettő egyaránt.

F81.8 Egyéb fejlődési zavara az iskolai készségeknek (A kifejező írás zavara)

F81.9 Iskolai készségek k.m.n fejlődési zavara, tanulási ismeretek elsajátítási nehézsége, tanulási nehézség, tanulási zavar

F82.A motoros funkció specifikus fejlődési zavarai, a motoros koordináció fejlődésének súlyos károsodása, ügyetlen gyermek, dyspraxia

F83. Kevert specifikus fejlődési zavarok
A beszéd, nyelv, és az iskolai készségek, motoros funkciók kombinált fejlődési zavara, de önmagában egyik tünet sem elegendően kifejezett ahhoz, hogy elsődleges diagnózisként alkalmazható lenne. Legalább két vagy három zavarnak teljesülnie kell.

F 90. Hiperkinetikus zavarok
Az élet első szakaszában kialakuló betegségcsoport. Jellemzője a kitartás hiánya a kognitív részvételt igénylő tevékenységekben, csapongásra való hajlam, illetve rendezetlen, rosszul irányított, túlzott mértékű aktivitás. Több más rendellenességgel is szövődhet. A hiperkinetikus gyerekek rendszerint nyughatatlanok, impulzívak, könnyen szenvedhetnek balesetet. Gyakran kerülnek bajba a függelem sértés miatt, bár a szabályokat önkénytelenül, és nem tudatosan szegik meg. Felnőttekhez való attitüdjüket a szociális gátlások, a szokványos visszafogottság és mértéktartás hiánya jellemzi.

F 90.0. Az aktivitás és a figyelem zavarai; ide tartozik figyelemdeficit zavar, hiperaktivitással, hiperaktivitászavar. (kivéve: hiperkinetikus zavar magatartászavarral.

F90.1. Hiperkinetikus zavar magatartászavarral

F90.8 Egyéb hiperkinetikus zavar

F91. Magatartási zavarok: Jellemzői a tartós, visszatérő disszociális és agresszív vagy dacos magatartási sémák. A viselkedés sokkal súlyosabb is lehet, mint egy gyermekcsíny, és elég hosszan kell tartania (legalább hat hónapig)

F91.0. A családi körre korlátozódó magatartászavar

F91.1. Kortárscsoportba sem beilleszkedettek magatartászavara

F91.2. Kortárscsoportba beilleszkedettek magatartászavara

F91.3. Nyílt kihívó oppozíciós zavar

F91.8. Egyéb magatartászavar

Az oktatási szempontú besorolás a különleges figyelmet igénylő, az átlagostól eltérő fejlődésmenetű gyermekek optimális fejlesztésének, oktatásának és nevelésének kereteit határozza meg. E területen a legutóbbi szabályozás a 2/2005. OM rendelet.

 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve , a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szellemében  (Kivonat)

A pszichés fejlődés zavara miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanulók iskolai fejlesztésének elvei

1. A pszichés fejlődés zavara miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanuló

A súlyos tanulási, beilleszkedési és magatartási zavarok hátterében részképességzavarok, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar és/vagy figyelemzavar, az iskolai teljesítmények eléréséhez szükséges pszichikus funkciók kialakulatlansága, fejletlensége vagy a felsoroltak halmozott előfordulása áll fenn. Nem határozhatunk meg egységes jellemző jegyeket; az egyes állapotok a tünetek/tünetegyüttesek komplexitásától függően a funkciógyengeségtől a komplex személyiség-, illetve általános tanulási zavarig terjedhetnek. A percepciós bázis többdimenziós érintettsége miatt az olvasás, írás, számolás elsajátításában különböző súlyosságú akadályt jelent, az enyhe zavartól egészen a funkcióképtelenségig.

a) A részképességzavarok körébe az iskolai teljesítmények - elsősorban az alapvető eszköztudás (olvasás, írás, számolás) - elsajátításának nehézségei, a képességek deficitje, valamint az általuk kiváltott, következményes magatartási és/vagy tanulási zavarok komplex tünetegyüttese tartozik. Jellemző, hogy az adott részképességben az intelligencia szintjének ellentmondó súlyos teljesítménybeli elmaradás mutatkozik, valamint teljesítményszóródás mutatható ki az intelligenciafaktorok, a mozgáskoordináció és a beszéd szintje között. A részképességzavarok tüneteit mutató tanulók általános jellemzője a számukra nehéz iskolai feladatok iránti feltűnő közömbösség, érdektelenség, amely a nehézségek következtében fokozatosan elmélyül, és a tanulással kapcsolatos tevékenységek (olvasás, írás, számolás) elutasításában fejeződhet ki.

b) A kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar, a figyelemzavar megléte esetén az érintett tanuló rövidebb ideig tud a feladathelyzetben megmaradni, az általánosnál sokkal több cselekvéses tanulási helyzetet igényel. Azok a tanulók, akik súlyos figyelemzavaruk (helyzetidegenség, hibás-hiányos helyzetfelismerés) vagy fejletlen önirányítás, gyenge önértékelési képesség miatt nem tudnak a tanulási szituációba beilleszkedni, állandó személyes kontrollra, megerősítésre szorulnak.

Míg a részképességzavarok gyakran ép érzékszervek esetén is az érzékszervi fogyatékosság (gyengénlátás, enyhe nagyothallás) látszatát kelthetik, addig a hiperaktivitás, a nyugtalanság, a túlmozgások, a figyelemzavar előfordulásakor a tanulók általánosan gyenge képességűnek, értelmi fogyatékosnak tűnhetnek.

Az idegrendszer csökkent terhelhetőségének, érési lelassulásának jelei a tanulási, magatartási zavar tüneteit mutató tanulóknál az alábbiak:

- általában érzékenyebbek a meteorológiai változásokra,

- fáradékonyabbak az átlagnál, nehezen tűrik a zajokat, nehezen viselik el a várakozási feszültséget,

- gyakrabban van szükségük pihenésre, szünetre, egyedüllétre,

- fokozottabban igénylik a tevékenységet meghatározó állandó kereteket, érthető és követhető szabályokat.

2.  A pszichés fejlődés zavara miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanulók iskolai fejlesztése

A fejlesztés alapelvei

• A részképességzavar tüneteit mutató tanulók sajátos nevelési igényeinek kielégítése gyógypedagógiai tanár, terapeuta és/vagy pszichológus közreműködését igényli. A rehabilitációs célú órakeretben a tanulók fejlesztése egyéni terápiás terv alapján történik.
• A kialakulatlan részképesség jellegének megfelelően az iskolai oktatásban érvényesíteni kell a számonkérési, értékelési, esetleg - indokolt esetben, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság javaslata alapján - az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés lehetőségét.
• A részképességzavar tüneteit mutató tanuló egyéni fejlesztése, külön oktatása intenzív terápiás céllal szervezett átmeneti formának tekinthető, melyet csak súlyos állapotok esetén célszerű alkalmazni, és amelynek célja, hogy a tanuló minél előbb visszakerüljön az őt integrálni képes környezetbe.
• Az iskolai nevelés, oktatás során kiemelt feladat:

a) az egészséges énkép és önbizalom kialakítása,
b) a kudarctűrő-képesség növelése,
c) az önállóságra nevelés.

 A fejlesztés kiemelt céljai, feladatai (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia esetében)

• A kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar, a figyelemzavar

Hiperkinetikus zavarok

Már az első öt évben kialakuló tünetegyüttes, melyet jellemez a tevékenységek csapongása, a figyelmetlenség, a nagyfokú impulzivitás,  szabályok gyakori megszegése, megfontolatlanság többszöri konfrontálódás a társakkal. Gyakori a kognitív működések zavara, illetve a nyelvi és motoros képességek fejlődésének késése. Másodlagos szövődménye az aszociális viselkedés és csökkent önértéktudat.

3. Magatartási zavarok

Jellemzői a visszatérő és tartós disszociális, agresszív vagy dacos magatartássémák. A viselkedés erősen eltér az adott életkorban elvárhatótól, a szociális elvárásokat durván áthágja.

Sokkal súlyosabb lehet, mint egy gyermekcsíny vagy egy serdülőkori lázadás és hosszan tart (hat hónap vagy annál hosszabb ideig). Jellemzi még: nagyfokú harcosság, társakkal, tárgyakkal, állatokkal szembeni durva bánásmód, fenyegető erőfitogtatás, indulatkitörések, iskolakerülés, hazudozás.

A fejlesztés elvei, módszerei, feladatai:

a) A tanuló optimális helyének megválasztása a pedagógus kommunikációs jelzéseinek megfelelő érzékelésére.

b) Az egyénhez igazított követelmények kialakítása a gyermek képességeinek, érdeklődésének, terhelhetőségének ismeretében.

c) A tanuló viselkedésének (kommunikációjának, önbizalmának, magabiztosságának, önérvényesítésének, cselekvéses, illetve verbális megnyilvánulásainak) megismerése siker vagy kudarc esetén. Ennek alapján a tanuló alkalmazkodásának, a kortárs csoportba való beilleszkedésének segítése.

d) Együttműködés a családdal és más szakemberekkel.

e) A fejlődés segítése gyakori pozitív visszajelzésekkel, a sikerélmény biztosítása.

Forrás:
Krasznár Felícia