2006. 03. 16. 00:00
A cikk értéke:
(Budapest, 1909. november 24. - Budapest, 1986. február 23.): Kossuth-díjas (1949) pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora.
Tanulmányai:
Párizsban a Sorbonne-on H. Wallon tanítványaként szerzett diplomát.
Pályája:
Pályakezdőként fizetés nélküli pszichológus a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a Szondi Lipót által vezetett Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratóriumban (1938-1940), majd a György Júlia vezette Patronázs Egyesületi Ambulancián (1940-1942). Ezután munkaszolgálatos és hadifogoly (1942-1944). A Szovjetunióból hazatérve a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola és az Eötvös Kollégium tanára, a NÉKOSZ pedagógiai szemináriumának vezetője (1945-1949). Mint az Országos Neveléstudományi Intézet (ONI) főigazgatóját 1950-ben a pedológia művelésének vádjával elmozdították állásából. 1956-ig kényszerű visszavonultságban él. 1956-ban rehabilitálták, majd 1958-ban politikai szervezkedésért börtönbe zárták. Ezután (1964-1976) az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézt Pszichológiai Laboratóriumát vezette.
Tudományos tevékenysége:
1950-ig végzett kísérletei alapján születtek legjelentősebb szociálpszichológiai művei. Gyermektanulmány című munkája ma is szakirodalmi alapmű. Börtönévei alatt is dolgozott, majd pszichológiai laboratóriuma a magyar klinikai pszichológia, a pszichodiagnosztika és a pszichodráma szellemi műhelyévé vált. Ezidőben is sokat publikált. Nyugalomba vonulása után (1976) lakásán "magánegyetem"-et hozott létre, ahol számos tanítvány fordult meg. 1982-ben Ranschburg Pál Emlékérmet kapott.
Főbb művei:
A gombozó gyermek (Kalocsa, 1937); A pályaválasztás lélektana (Bp., 1942); A gyermek világnézete (Bp., 1945); Az együttes élmény (Bp., 1947); A Rorschach-táblák felszólító jellege (Bp., 1947); Gyermektanulmány (Új Nevelés Könyvtára, 1948); Rorschach próba I-V. kötet (OIE, Vademecum-sorozat, 1966); A pár és a csoport (Pszichológiai Tanulmányok, Bp., 1967); Gyermeklélektan (társszerző: V. Binét Ágnes, Bp., 1930); Ablak-Zsiráf. Képes gyermeklexikon (Binét Ágnessel, Bp., 1971); Klinikai pszichodiagnosztikai módszerek (társszerző Szakács Ferenc, Bp., 1974); A klinikai pszichológia gyakorlata (társszerző Szakács Ferenc, Bp., 1974); Szociálpszichológiai vizsgálatok az iskolában (Bp., 1974); Adalékok egy társas szempontú gyermeklélektanhoz (Bp., 1985-1986); Lélektani napló (1-4. 2. bővített kiadás, Bp., 1985-1986); "...Vett a füvektől édes illatot" (Művészetpszichológia, Bp., 1986).
Irodalom:
Mérei Ferenc tudományos munkái (készítette Mérei Vera, Erdélyi Ildikó, Pszichológia, 1987. 11. sz.); Bagdy Emőke: Beszélgetés a 75 éves Mérei Ferenccel (Magyar Pszichológiai Szemle, 1985. 3. sz.); Epizódok Mérei Ferenc tanár úr életéből (Video-interjú, rendező-riporter Forgách Péter, 1984-1986; megjelent: Filmvilág, 1988. 8. sz.); Hernádi Miklós: Elköszönés Mérei Ferenctől (Élet és Irodalom, 1986. 10. sz.); Illyés Sándor: Mérei Ferenc (Magyar Tudomány, 1986. 11. sz.); Sarkadi László: Mérei Ferenc (Kritika, 1986. 4. sz.); Mérei-Mák párizsi évei (közreadja Bajomi Lázár Endre, Kritika, 1986. 11. sz.); Tóth György: Emlékezés Mérei Ferencre (Gyógypedagógia Szemle, 1986. 2. sz.); Szakács Ferenc: Mérei Ferenc (Ideggyógyászati Szemle, 1987. 1. sz.); Ember Mária: A tanár úr álmai (Élet és Irodalom, 1989. 48. sz.); Konrád György: Emlékezés Mérei Ferenc emberkutatóra (Élet és Irodalom, 1989. 52. sz.); Erős Ferenc: Mérei fényben és árnyékban (Buksz, 1990. 2. sz.); Muhi Klára: „A képek mögött a gének” (Filmkultúra, 1990. 1. sz.); Balassa Péter: Mérei Ferenc műelemzéseiről (Magyar Hírlap, 1990. jan. 6.).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon