2006. 11. 14. 00:00
Cimkék: kompetencia, logopédia,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Logopédus képesítésű az a személy, aki logopédia szakos tanári, illetve terapeuta diplomát szerzett. Működő logopédus az, aki ezt a szaktudását a gyakorlatban, az oktatásban, a kutatásban folyamatosan, hivatásszerűen alkalmazza. Logopédus az a személy is, aki külföldön hasonló diplomát szerzett és azt az érvényes jogszabályok szerint Magyarországon honosíttatta. A fentiek megléte esetén a logopédus tevékenységét országos hatáskörű állami, önkormányzati, egyházi és magánszférában gyakorolhatja.
A logopédus alkalmazásának jogi alapját a mindenkor érvényben lévő törvények szabályozzák.
A logopédus szakmai tevékenységének minden mozzanatában tudatosan elkötelezett, ismeri és betartja felelősségének köreit és annak határait.
A logopédus munkafeltételeiről a törvényes rendelkezések, valamint a szakszerű terápiás programok szerint munkáltatója gondoskodik.
A logopédus nem köteles elfogadni olyan munkafeltételeket, amelyek a szakmai és etikai elkötelezettségeinek betartását nem teszik lehetővé. Vitás esetekben vegye igénybe a szakmai egyesületek és érdekképviseleti szervezetek segítségét.
A logopédustól elvárható, hogy munkáját a tőle telhető legjobb szakmai felkészültséggel és odaadással végezze: korszerű tudományos ismeretekre alapozva, a legújabb szakmai eljárásokban magát tovább képezve, a tudományok, társtudományok fejlődésével lépést tartva. Szakmai tájékozottságát kiterjeszti a logopédiával érintkező területekre is: az általános és a gyógypedagógiára, a pszichológiára, ezen belül a gyógypedagógiai pszichológiára, a neurológiára, az audiológiára, a foniátriára, a beszédpedagógiára, a beszédpatológiára, valamint a kommunikációkutatásra.
A logopédus szakmai fejlődésének elősegítése mellett folyamatosan törekszik az önismeretének és emberismeretének tökéletesítésére, hogy a saját személyiségének és kompetenciájának leginkább megfelelő módszereket, eljárásokat válassza ki munkájához. A fentiek egyben hozzásegítik a számára nélkülözhetetlen szakmai autonómiájának érvényesítéséhez.
A logopédus nem vállalhat el olyan feladatot, amely meghaladja szakmai kompetenciáját, illetve saját szakmai felkészültségét. Ebben az esetben az adott problémának megfelelő helyre kell irányítania a nála jelentkezőt.
A logopédus a kollégáival egymás munkáját kölcsönösen támogató, jó viszony kialakítására törekszik. Amennyiben szakmai irányító beosztást tölt be, gondot fordít munkatársainak folyamatos szakmai fejlődésére, fejlesztésére. Feladatainak végzése érdekében a logopédus a lehetőségek által adott legszorosabb együttműködésre törekszik a saját és rokon szakterületek szakembereivel: információcsere, konzultáció, csoportmunka, és más területeken.
A logopédus kezeltjei azok a személyek, akik a beszélt vagy írott nyelvvel kapcsolatos kommunikációs problémáikkal hozzá fordulnak, s akikkel munkája során egyéni vagy csoporthelyzetekben vizsgálat, tanácsadás, kezelés vagy gondozás céljából kapcsolatba lép. A logopédus adott esetben foglalkozik a kezeltjeinek környezetében lévő személyekkel is.
A logopédus legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja kezeltjeinek emberi méltóságát. A foglalkozások során a megfelelő eredmény elérése érdekében "elfogadva követel". Az esetleg létrejövő kötődést, vagy terápiás függőségi helyzetet semmiféle előny megszerzésére nem használja fel.
A logopédus munkája szűréssel, vizsgálatokkal kezdődik, amelyeket kiskorú gyermek esetében mindenkor a szülő, illetve az intézmény kezdeményezhet. A vizsgálat után felelősséggel kialakítja szakmai javaslatát a továbbiakról, /a tanácsadás, a kezelés helye, ideje, módja, a szükséges konzultációk köre, a foglalkozások szabályai / s mindezt a kezelttel, illetve annak szülőjével javaslat formájában kell megbeszélnie. A kezelés igénybevételéről a szülő /gondviselő / dönt.
A logopédusra munkája folyamán titoktartási kötelezettség hárul. Erről a vizsgálatok megkezdésekor tájékoztatja kezeltjeit, kiskorú esetén törvényes képviselőjét. A titoktartás kötelezi a logopédust mindazon információra vonatkozóan, amelyeket a kezelttől, a kezeltről szerez, az írásban vagy szóban közölt, vagy abból kikövetkeztetett adatokra. A szakmai titoktartás kötelezettsége alá eső információk a publikációkra is vonatkoznak, ilyen formában sem használhatók fel illetéktelenül. A kezelttel kapcsolatos minden anyag, szakmai publikáció, fotó és videofelvétel, újságcikk, médiaszereplés vagy vágókép stb. csak a kezelt, illetve a törvényes képviselőjének tudomására hozva, engedélyükkel készülhet és kerülhet nyilvánosságra. A fenti engedély nem vonatkozik a név és adatok, személyes vonatkozások felismerésének lehetősége nélkül leírt általános logopédiai módszer- és esetismertetésekre. A titoktartási kötelezettség alól felmentett a logopédus, ha hatósági megbízásból szakértői vizsgálatot végez.
A kutatás megtervezése és kivitelezése során a logopédusnak a szakszerűség követelményei szerint kell eljárnia. A kutatásban való részvételről a vizsgálati személynek, illetve törvényes képviselőjének kell döntenie. A logopédus maga gondoskodik arról, hogy - a későbbi félreértések elkerülése végett - milyen formában dokumentálja ezt az egyetértést. A logopédus gyakorlati tapasztalatait, kutatásainak eredményeit tudományos és ismeretterjesztő közleményekben, a publikáció követelményeinek megfelelően teheti közzé.
A logopédus a médiákban való nyilvános szereplése során arra törekszik, hogy személyében méltóan képviselje a logopédus szakma tudományos színvonalát és értékeit, nevét csak olyan tevékenységekkel kapcsolatban adja, amellyel egyetért, illetve amiben illetékes. Amennyiben a nevével visszaélnek, a szakmai érdekképviseleti szervezetekhez fordulhat segítségért. A logopédus úgy végzi munkáját, hogy magatartása, megnyilvánulásai alapján a logopédiai tevékenység társadalmi és szakmai szempontból egyaránt megbecsülésre méltó, bizalmat ébresztő szakmának ítéltessék.
Forrás:
Gereben Ferencné dr., Feketéné Gacsó Mária: A logopédusok Etikai Kódexe. In: Gyógypedagógiai Szemle, 1999. 27. évf./2. sz., 126. old.
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Jenei Gábor, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003 |
|
Dékány Judit, BGGyTF, Budapest, 1995. |