2006. 03. 16. 00:00
A cikk értéke:
A budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán végzett (1926), itt dolgozott Szondi Lipót Gyógy- és Kórtani Laboratóriumában és a Beszédhibásak Állami Intézetében (1928–37). Pszichoterápiás kiképzését 1932-ben fejezte be a bp.-i Magyar Pszichoanalitikai Egyesületben.
Megszervezte a bp.-i tudományegyetem I. sz. Gyermekklinikája nevelési tanácsadó rendelését (1937), annak vezetője volt, először klinikai állásban, majd mint az MTA tudományos munkatársa (1959–67); közben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanított (1945-48).
Kezdetben beszéd- és mozgászavarok (dadogás, ataxia) kórlélektani hátterével foglalkozott. Később gyermekpszichiátriai kutatásokat végzett, egyes tüneteket, kórképeket és a gyermekkori öngyilkossági kísérleteket vizsgálta. A Magyar Pszichológiai Társaság egyik alapító tagja, annak vezetőségében különböző tisztségeket töltött be. – 54 tanulmánya jelent meg.
Pátzay Pál felesége volt.
Főbb művei:
Bewegungsuntersuchungen bei Stotterern (tanulmány, Berlin, 1933); Correction of Ataxic Gait (tanulmány, London, 1939); Pavor nocturnus (tanulmány, Basel, 1941); Infantile Angstneurose (tanulmány, Basel, 1942); Enuresis nocturna (tanulmány, Basel, 1944); Three Cases of Attempted Suicide in Children (tanulmány, London, 1953); Csoportterápia a nevelési tanácsadásban (tanulmány, Bp., 1956); Joint Interview Technique and Experimentin Group Therapy (tanulmány, London, 1957); Case History of a Borderline Personality (tanulmány, London, 1964); Személyiségzavarok a gyermekkorban (Gegesi Kiss Pállal, Bp., 1965); Egy peremkerületi iskola problematikus gyermekanyaga (Mirtse Mártával, Bp., 1966).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon