A korai fejlesztés a preventív tevékenységek közé tartozik. Jelentősége a következőkben rejlik:

• minél korábban kezdődik a fejlesztés, annál inkább lehetővé válik, hogy a gyermek behozza érésbeli elmaradását
• a korai fejlesztés segítségével elkerülhetővé válnak a másodlagos tünetek, mint a magatartászavar, a személyiség megváltozása, szomatikus tünetek.

Az utóbbi években egyre nő azoknak a súlyos, halmozottan beszédhibás gyermekek száma, akiknek nemcsak a beszédük zavart, hanem egyéb képességük is, mint a mozgás, a percepció, stb. Ezért szükséges a minél korábban elkezdett komplex logopédiai fejlesztés, amely a sérült területekre irányul, illetve hasznosítja az ép területeket.
Az Affolteri koncepciónak megfelelően lombos fa ábrájával lehet szemléltetni a gyermek fejlődésének útját. A korona körvonala mentén helyezhető el az aktuális teljesítőképesség illetve készségszint. A korona pillanatnyi fejlettségi szintje a gyökérben és a törzsben ábrázolt bázisfunkciók illetve részképességek előzetes fejlődésétől, valamint a köztük lévő kapcsolatok alakulásától függ. Megfelelő és harmonikus együttműködésük alapvető feltétel bármelyik iskolai tanulási szituáció sikeréhez. Az Affolteri-modell (modális-intermodális-szeriális szint) az alapja a jel- illetve a kommunikációs rendszer fejlődésének, majd későbbiekben az olvasás-írás megtanulásának.

A korai fejlesztés nélkülözhetetlen a következő logopédiai kórformák esetén:

• nyílt orrhangzósság (hasadékos gyerekek)
• megkésett- és akadályozott beszédfejlődés
• dadogás

Forrás:
Gyógypedagógiai alapismeretek. Szerk.: Illyés Sándor. ELTE BGGYTF, Bp., 2000.