Könyv ismertető:
A szerző a pszichodráma atyjának, a világszerte ismert Jacob Levy Morenonak az unokaöccse. Joseph Moreno a Maryville Egyetem professzor emeritusa, a Moreno Intézet Kreatív Művészeti Terápia karának igazgatója St. Louis-ban, Missouri államban, az Amerikai Egyesült Államokban. Nemzetközileg elismert szakember, több mint 50 országban tartott zeneterápia foglalkozást, 2001-ben megkapta az Amerikai Zeneterápia Egyesület Kutatás és Publikáció Nemzeti díját.
Joseph Moreno ebben a könyvében sikeresen integrálja a zeneterápiát és a pszichodrámát. Mélyrehatóan elemzi a zene lehetséges szerepét a pszichodrámában, magában a játékban és a dráma hatásmechanizmusában. A zeneterápia az improvizációs készségre épül; a gyermeki kreativitást, spontaneitást igyekszik felszínre hozni, a személyiségben mélyen rejlő erőket feltárni és mozgósítani. A zeneterápiában legtöbbször ritmushangszereket, ütősöket, dobokat, csengőket, xilofonokat, csörgőket alkalmaznak, amelyek megszólaltatásához zenei jártasság nem feltétlenül szükséges, viszont igen nagy kifejezőerejük van.
A zene a jobb agyféltekére hat, megkerülve a bal félteke tudatos kontrollját, közvetlenül az érzelmekre fejti ki hatását. Megnyitja az utat a verbális kifejezés előtt, érzelmileg ráhangolja a szereplőket az önkifejezésre, amit azután verbálisan könnyebb megtenni: ezzel a preverbális fejlődési szakaszhoz nyúl vissza, és oldja a gátlásokat.
|
