Könyv ismertető:
Pinkler, egy 13 éves intézetis kislány magával ragadó történetét meséli el a könyv. Ezúttal azonban szó sincs örömteli egymásra találásokról, befogadó nevelőszülőkről, kamaszkori álmok beteljesüléséről. Itt a kemény valósággal kell szembenézni: az emberek kegyetlenségével, a kiszolgáltatottság érzésével, érdektelenséggel, züllöttséggel.
Bódis Kriszta regényének érdekessége, hogy kétféle fejezettípussal él: a szereplők interjúszerű beszámolói és a hagyományos leíró jelleg váltakozva követik egymást. Ez teszi a művet dokumentumfilmszerűvé: olvasás közben egy "belső tévéképernyőn" megelevenednek előttünk a személyek, helyzetek, szavak, mozdulatok. A fejezeteket az író nem látta el sorszámmal (az interjúknál direkt üresen hagyja a számok helyét a zárójelben): jelezvén ezzel, hogy az elbeszélt események nem a megírt sorrendben követik egymást. Ez a módszer – a jelenből a közeli, majd távoli múltba ugrunk, azután ismét vissza a jelenbe – egyrészt egyfajta zaklatottságot ad a regénynek, másrészt folyamatos várakozást alakít ki az olvasóban: miközben megismerjük Pinkler gyerekkorát, felemás kapcsolatait, szülei és nevelőapja félresiklott életét, az intézetben élők megdöbbentő mindennapjait, folyamatosan, szinte szükségszerűen haladunk a tragédia felé, mely utólag úgy tűnik: Pinkler történetében elkerülhetetlen volt.
|
