KÖNYVAJÁNLÓ




Redenczki Mária: Türelemfa avagy- nevel, vagy nevelem a családom?

Marijja, Marika& sokan így ismerik pénztáros a Cirókában (hogy ilyen röviden jellemezzem a munkakörét), de senki nem ismeri, mint: Redenczki Mária írónő-t

Könyvet írt élete első, de talán nem utolsó könyvét! Én is debütálok, mert még sosem ért az a megtiszteltetés, hogy én ajánlhatok egy könyvet, valakinek a könyvét. Ami még közös bennünk, hogy nem vagyunk nagy emberek és a Ciróka Bábszínházban, dolgozunk. még!
Most itt ülünk és nekem az a tisztem, hogy ajánljam a könyvét.
Hát akkor ajánlom mindenkinek!

Na, de ennél többet is szeretnék mondani, hogy miért is ajánlom?

Próbáltam idézeteket gyűjteni az Interneten arról, hogy mi is a türelem.
Találtam is rengeteget, de túl mélyen szántóak voltak, és rádöbbentem, hogy egy ilyen könyvhöz nem kellenek a nagyot mondó, mély gondolatok, idézetek.
Hiszen ez a könyv egész más hangulatú ahhoz, hogy nagy szavakat, mély gondolatokat idézgessek. Na nem azért, mert a könyv nem érdemel nagy szavakat. Igen is érdemel.

Én nem szeretek olvasni, mert nagyon ritkán kötnek le a betűk. Sokszor nekifogtam már, de nagyon kevés könyv talált meg annyira, hogy le se tudjam tenni, amíg el nem olvastam. Próbáltam erőltetni magam, hogy olvasott legyek és művelt, de bevallom semmi újat nem adtak ezek a könyvek.
Lehet nincs bennem tudás vágy. Vagy, mert már mindent tudok, csak még nem tudok róla, vagy nem tudok semmit és nem zavar az a tudat, hogy keveset tudok, mert nem tudom, hogy mit nem tudok. De azt hiszem eleget tudok. Na mindegy most nem rólam van szó.
Azok a könyvek amik lekötnek vagy kikapcsolnak azok a krimik, a mesekönyvek, és amiken nevetni tudok.
Ez a könyv, amit Maríjja írt, engem olvasás közben hangos nevetésre, röhögésre késztetett.
Nekem olvasni szórakozást jelent- nevetve olvasni, vagy izgulva olvasni.
Nem tudom előre, hogy mi lesz a poén! Az egészben az a vicc, hogy ezek valós történetek.
Persze Maríjja ezeket a történeteket el is mesélte, mielőtt még leírta volna őket, és könyvvé fejlődött volna a dolog. Mikor elkészült a könyv azt gondoltam nem lesz olyan jó olvasni, mint hallgatni. Most azt gondolom, nem csak jól mesél, de le is tudja írni. Keveseknek adatik meg, hogy ilyen adottsága, tehetsége legyen. Ugyan olyan olvasni, mint hallgatni.
Nagyon örülök, hogy megírta a történeteit, ha valakivel beszélgettem és éppen rossz kedve volt azt ajánlottam neki, hogy olvasson bele Maríjja blogjába és jobb kedve lesz. Most pedig azt ajánlom, hogy vegye meg a könyvét, ha nevetni szeretne. Az is lehetett volna a könyv címe: Nevetve nevel avagy -nevelem a családom? Ez az igazi türelem nevetve nevelni? Pedig lehet, hogy sokszor nincs kedve nevetni egyszerűen türelmes. Most már érthető a cím is Maríjja maga a TÜRELEMFA

2009 Kecskemét Aracs Eszter