Könyv ismertető:
Ez a "könyvecske" segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy gyermekeinket játékos keretek között felkészítse az írás komoly mesterségére.
Az első részben megismerkedhetünk azzal, hogy hányféle képességre van szüksége az írni tanuló gyermeknek, hogy ezt a tudást zökkenőmentesen elsajátíthassa. Felvázoljuk az írás hátterében álló neuropszichológiai folyamatokat, kitérünk az élettani tényezők szerepére, bemutatjuk a rajzfejlődés folyamatát, valamint az íráshoz szükséges érzékelési területek fejlődését.
A második részben megismerkedhetünk egy olyan dinamikus, a beszéd és az ábrázolás funkcionális kapcsolatára épülő gyakorlatsorozattal, amely alkalmas az írás előkészítésére.
Sok gyermek már az óvodáskorban eljut oda, hogy ha csak teheti, a papírt és a ceruzát elkerüli. Ezeknél a gyermekeknél nem alakul ki az a fajta "begyakorlottság", amely a kéz finommotoros mozgásait jellemzi, miközben írunk.
A nehézkes ujjacskák biztatására, az írás előkészítésére segítségül hívjuk a mondókákat és a hangulatos gyermekverseket, hogy az általuk fel idézett vidám hangulatban, a "kéz és a száj szoros egymásrautaltságában" a gyermekek jóleső érzésekkel követhessék nyomon a meg-megújuló csodát: a ceruza nyomot hagy apapíron!
Ez az az öröm, amely eltölti a járni tanuló gyermeket, és amely megjelenik a beszélni tanuló gyermeknél is - a funkcióöröm - kell, hogy vezesse a gyakorlatokban elmélyülő kisembert. Hiszen ha újra felfedezheti, újra rácsodálkozhat, milyen különös érzés az üres lapra kakast, gólyát, hóembert varázsolni, akkor kedve lesz újra és újra próbálkozni, nekilódulni, hogy a csodát ismét átélhesse. Mondanunk sem kell, ha kis "tudósunk" eljut ebbe az örömteljes kíváncsiság állapotába, sokszor és kitartóan fog próbálkozni. Ekkor mi is elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk, hiszen a gyakori próbálkozások hatására a mancsa is "kezesebb" lesz!
|
