2006. 10. 01. 00:00
Cimkék: készségek, képességek, fejlesztő pedagógia, fejlesztés,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Ha a részképességek fejlődése egyenletes, kapcsolatuk kiegyensúlyozott, a korona körvonala harmonikus kör. Fejlődési zavar esetén ennek ellenkezője igaz. Ebben az esetben a lombkorona szabálytalan és tépett a részképességek hullámzó érése és szabálytalan együttműködése miatt.
Bizonyított tény, hogy az első életévekben a legnagyobb az agyműködés alakíthatósága. Ha a veszélyeztetett fejlődés helyes irányba való terelése nem indul el időben, a fejlődés kóros formában, torzítva halad tovább. A rögzült tartási, mozgási, érzékelési stb. torzulások megszüntetése, csökkentése a későbbi életkorban már nagyon nehéz feladat. Minél koraibb életszakaszban kezdődik el a képességek kifejlesztése, annál nagyobb esély van a teljes javulásra.
Tudjuk, hogy az azonos tevékenységet végző gyerekek, emberek teljesítményei eltérőek. Ki magasabb, ki alacsonyabb szinten teljesít. Sokan találhatók a középmezőnyben, és vannak, akiknél ugrásszerű eltérések észlelhetők pozitív vagy negatív irányban.
Az eltérések az egyéni képességek különbözőségében rejlenek.
Mi is a képesség és az adottság?
"Olyan sajátosság, amely egy cselekvés végrehajtásának belső feltételét jelenti, s alkalmassá teszi az embert valamilyen feladat megvalósítására. A képességek kialakulásában elsődlegesek az adottságok, mint örökölt tulajdonságok. Ezekre támaszkodva alakulnak az egyén képességei az állandó gyakorlás, tevékenykedés eredményeképpen." Mivel az adottságok egyénenként eltérőek, a fejlesztő tevékenységek hatására a képességek eltérő szintje fejlődik ki minden embernél. A képességek kifejlődésében az öröklődés mellett nagy szerepet játszik a környezet és a nevelés. A kedvező környezet segíti, a kedvezőtlen hátráltatja, gátolja a meglévő adottságokon alapuló képességek kifejlődését. Ha a környezet és az ott folyó nevelés maximálisan biztosítja a kibontakozást, úgy az embernek megvan minden esélye a benne rejlő képességek felszínre hozására.
A képességek csak gyakorlás útján fejlődnek, tehát a kedvező környezetnek magában kell foglalnia az állandó gyakorlás lehetőségét is. Ha egy kisgyereknek soha nem engedik meg, hogy döntsön abban, hogy mit vegyen fel, milyen játékkal játsszon, milyen könyvet nézegessen, mit rajzoljon, hanem kezébe adják a másik által kiválasztott tárgyat, vagy mindig megmondják neki, mit csináljon, akkor döntőképessége nagyon alacsony szinten marad, vagy soha nem is alakul ki. Ezért felnőtt korában is azt várja, hogy más döntsön helyette, félni fog a döntéstől, vagy sorozatosan rosszul dönt.
A képességek felosztása:
A képességek egy rendszert alkotnak. A képességek fejlődésén ennek a rendszernek a kiépülését és kiteljesedését értjük az emberben. A képességeknek többféle felsorolása, felosztása van. Az egyik szempontból vannak alapképességek és sajátos képességek.
a. Alapképességek:
Azok a képességek, amelyek többfajta tevékenység eredményes elvégzését segítik elő:
Ezek a képességcsoportok életünk nélkülözhetetlen velejárói, mert megalapozzák munkánk során sikereinket, hozzájárulnak reális önértékelésünk kialakulásához, befolyásolják beilleszkedésünket, alkalmazkodásunkat, s nagymértékben hozzájárulnak a boldog, magabiztos, energikus, tenni akaró ember életéhez. Alapképességekkel minden ember rendelkezik, de minőségben és mennyiségben egyénileg differenciáltan, eltérően.
b. Sajátos képességek:
A felsorolt sajátos képességegyüttesek még feloszthatók különböző képességekre. Ezek meghatározott szakterületeken segítik hozzá az embert munkája során a sikeres teljesítményekhez. Ezeknek a képességeknek a megismerése is sok érdekességet rejt magában.
A készségfejlesztés főbb területei:
Forrás:
Pinczésné dr. Palásthy Ildikó – Tanulási zavarok, fejlesztő gyakorlatok, Pedellus Tankönyvkiadó;
Dr. Hegyi Ildikó – Siker és kudarc, képességek és azok fejlesztése, Okker Oktatási Iroda