2005. 11. 19. 00:00
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Te voltál - Nem én voltam
Mondd meg neki - Mondd meg te
Nem voltál ott - De ott voltam
Ne kiabálj - De kiabálok
Engedd meg - Nem engedem
Vállald el - Nem vállalom
Megmondtam neked hétfőn, hogy hozd be nekem szombatra, de neked hiába beszél az ember - Megmondtam neked hétfőn, hogy nem tudom behozni szombatra, de te nem értesz a szóból.
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
Zsákban Benedek hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik,
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb, aztán feketék,
Végül barnák, és a maradék.
- Eldobtam egy gyufát s legott
Hetyke lobogásba fogott,
- Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
- Vígat nyújtózott furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre körbe,
- Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
- Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget:
- De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
- Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű sem vette észre,
- S a lázas törpeláng lehűlt,
Elfáradt és a földre ült,
- Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.
- Nem látta senki más, csak én.
Csim-bum
csim-bum
mi dönög a dombon,
két fejsze ha mondom
ideüt, oda vág,
törik a fa derekát.
Csim-bum
csim-bum
tekeredik a gyökér,
hórukk rajta,
délutánra teli lesz
a pajta.
Nem, nem, nem
nem, nem, nem
nem megyünk mi innen el,
míg a gazda, házigazda,
bunkós bottal ki nem ver.
Bunkós bottal, fejszenyéllel,
majd beszélünk a fejével,
nem, nem, nem
nem, nem, nem
nem megyünk mi innen el,
míg a gazda, házigazda
bunkós bottal ki nem ver.
Harangszó, harang-ár supra urbem, az egész város felett, kongástól terhes levegőegében! Harangok, harangok, lengenek-hintáznak, ringanak-rengetőznek, meglódulva gerendáikon, lábaikon, százhangúan, bábeli összevisszaságban. Súlyosan, gyorsan csendülnek-bondulnak - nincs itt se ritmus, sem összhang, egyszerre beszélnek, egymás szavába vágva és önnön szavukba: harangnyelv-kongatással, időt se hagyván a zaklatott ércnek magát kikongatni, máris lendülnek a túlsó peremhez, önkongatásukban, hogy mikor zeng még az "In te Domine speravi", zeng már a "Beati, quorum tecta sunt peccata", sőt élesen belecsilingel kisebb helyéről is, mintha ministránsfiú rázná meg a mise-csengőt.
A. Alma alva ring az ágon,
alma álma áhítat,
se érzése, de gondolat,
tiszta fény az alma-álom.
B. Benn a belső boltozatban
bánatban és borulatban
születik a szerelem,
hogy egy s kettő sok legyen.
C. A gyerek cinkosa cukor,
a lány csábítója csokor,
mai gyerek fanyart kíván,
ál-kincstől kábul mai lány.
Forrás:
Montágh Imre, Gyermekszínjátszók beszédművelő könyve. Múzsák kiadó. 1984.
Montágh Imre: Tiszta beszéd. Beszédtecnikai gyakorlatok. Holnap kiadó. 1999.