2006. 02. 09. 00:00
A cikk értéke:
1932-től a váci Siketnémák Orsz. Tanintézetében, majd 1957-től 1964-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i Siketnémák Tanintézetében működött, ahol előbb tanár és megbízott igazgató (1937-48), utóbb igazgató volt (1948-69). Egyidejűleg tanulmányi felügyelő is, tudományos társaságok tagja volt s a Pedagógus Szakszervezetben tevékenykedett.
Módszertani kutatásokat végzett, különösen a süketek beszédtanítása terén szerzett tapasztalatai és beszámolói értékesek.
Főbb művei:
A pavlovi fiziológia alkalmazása a siketnémák beszédnevelő munkájában (A magyar gyógypedagógia a nervizmus szemléletében, Bp., 1953); A jelbeszéd szerepe a hallók és süketek életében (Bp., 1957); A siketek oktatásának módszertana (Bp., 1959); A hallási fogyatékosok nevelése (Bp., 1960); Gyógypedagógiai ismeretek a hallási fogyatékosság köréből (Bp., 1967).
Irodalom:
Utóirat: Búcsú Győrffy Páltól (Gyógypedagógia 1974. 5. sz.).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon