Életének 80. évében elhunyt Subosits István

SUBOSITS ISTVÁN

a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola

Fonetikai és Logopédiai Tanszékének

alapító tanszékvezetője, nyugalmazott főiskolai tanára

2009. október 20-án, életének 80. évében elhunyt.

Családtagjai, barátai, kollégái, tanítványai

2009. november 4-én 9.00 órakor

kísérik utolsó útjára a budapesti Fiumei úti temetőben.

SUBOSITS ISTVÁN

(1929–2009)

Subosits István 1929. december 24-én született a Veszprém megyei Alsóiszkázon.

Elemi iskoláit ugyanitt végezte, majd Sümegen, Keszthelyen és Zalaszentgróton tanult. Népiskolai tanítói képesítést 1951-ben szerzett Pápán.

1951 és 1954 között a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola hallgatója.

Az 1953-54. tanévben a főiskola Anatómiai és Élettani Tanszékén demonstrátor.

1955-től 1959-ig gyógypedagógus a nagykanizsai gyógypedagógiai iskolában.

1959 és 1962 között a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott, területe a beiskolázás és a gyógypedagógiai intézmények szakfelügyelete volt.

Az 1961-62. tanévben félállású tanársegéd a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Fonetikát tanít.

1962-től 1972-ig főiskolai adjunktus, 1972-től 1975-ig főiskolai docens, 1975-től 1995-ig főiskolai tanár.

1972 és 1987 között vezette a főiskola Fonetikai és Logopédiai Tanszékét. Tanszékvezetése idején a logopédusképzés jelentősen kiszélesedett. Az írott tananyagok, jegyzetek száma azóta sem látott mértékben, jelentősen megnőtt. Elmélyült tartalmú kiadványok jelentek meg, pl. a dadogásról, az afáziáról, diszfóniáról; gyakorlati, metodikai kiadványok készültek; a tanszék oktatói létszáma megduplázódott.

Főbb oktatott tárgyai. Fonetika, Magyar nyelvtan, Beszédpedagógia, Beszédakusztika, Gyermek- és ifjúsági irodalom, Logopédia, A történelemtanítás módszertana.

Felvételi előkészítő tanfolyamokon 1962-től 1998-ig oktatott.

1995-ben vonult nyugalomba.

1996 és 2001 között az ELTE BTK Fonetikai Tanszékének óraadó tanára. Tantárgya: A helyes beszéd, a beszéd hibái.

2003-ban a szegedi egyetem előadó tanára.

Tudományos közleményei elsősorban a következő folyóiratokban jelentek meg:

Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Magyar és Egyetemi Fonetikai Füzetek, Gyógypedagógiai Szemle, Egészségnevelés, Szociális Munka, Orvostörténeti Közlemények, Pedagógiai Szemle.

Kutatási területe. A magyar beszédhangok képzése, akusztikai jellemzőik, a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tanításának módszertana.

Két tankönyve kiadói nívódíjat kapott: Irodalmi olvasmányok a kisegítő iskolák 5. osztály számára (1976), Beszédakusztika (főiskolai tankönyv, 1985).

Szakmai-közéleti tevékenysége. Két cikluson át az MTA Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának tagja és az MTA Fonetikai Munkabizottságának titkára.

Szakmai elismerései. Kempelen Farkas-emlékérem (1974), MTA Jubileumi Emlékérem (1975).

Subosits István szakmai bibliográfiája csaknem kétszáz tételt tartalmaz. Írásain gyógypedagógusok generációi nőttek fel.

A 2004-ben, 75 éves korában megjelent Hangtan című monográfiája ma is tananyag a logopédusképzésben.

Legutolsó közleménye Montágh Imrét méltatta a Gyógypedagógiai Szemle 2009. évi 1. számában.

Bárcsak követni tudnánk szellemi frissességét!

Emléke mélyen él és munkál tanítványaiban.

2009. október 30.

Forrás:
Lőrik József
ELTE BGGYK Fonetikai és Logopédiai Tanszék
2009.október 30.