http://www.beszed.hu

Bébireflexek szerepe a hiperaktivitás hátterében

2009. 02. 03. 00:00
Cimkék: fejlődési zavar, gyermek, mozgás, mozgásfejlesztés, terápia, tünet, tünetegyüttes,
A cikk értéke:
"A gátolatlan csecsemőkori reflexekkel küzdő gyermekek estére olyanok lesznek, mint egy felrázott kólásüveg, robbanásra kész..." (Sally Goddard)

A hiperaktivitás korunk egyik jellegzetes jelensége. A mai gyermekeket már a magzati élet során rengeteg inger éri.

Hol vannak már a hintaszékben békésen kötögető kismamák?

Régóta ismert tény, hogy a gyermek idegrendszeri fejlődésében a környezeti és biológiai hatásoknak nagy szerepe van, az anya táplálkozása, egészségi állapota, az őt érő stresszes benyomások, mérgező anyagok, drogok, gyógyszerek, pszichés traumák, rendellenes szülés, stb., mind-mind károsíthatják a gyermek idegzetét, és megzavarhatják a korai reflexfejlődés rendes sorrendjét.

A magzati élet során megjelenő un. Primitív Reflexek jelzik a fejlődés egyes állomásait, és képezik idegrendszerük alapjait. Minden ilyen ősi reflexnek meghatározott szerepe van, és megfelelő sorrendben való megjelenésük, majd a fejlettebb reflexek és tudatos mozgások által történő fokozatos legátlásuk a természet rendjét követi.

E reflexek a magzati élet folyamán a gyermek fejlődését, növekedését szolgálják. Felkészítik a babát arra, hogy képes legyen saját megszületésében aktívan „közreműködni”. Az első életév során a baba túlélését segítik, majd mindazon készségeit fejlesztik, amelyekre egész életében szüksége lesz majd.

E reflexek hatására a csecsemő izmai tudatos használatát edzi, gyakorolja a szem – kéz koordinációját, és az egyensúlyozáshoz szükséges mozgásokat és reakciókat. Fáradhatatlanul ismételgeti mindazon részmozgásokat, amelyek végül is ahhoz vezetnek, hogy élete első életéve során egy magatehetetlen fekvő csecsemőből egy totyogó-gügyögő kisgyerekké válik.

Ezeknek az ősi reflexeknek hatására fejlődnek a csecsemő egyéb érzékszervei, és a külső ingerek feldolgozásának képessége is, valamint a térérzékelés, a térbeni látási és hallási tájékozódás is. A szemmozgató izmokat és a vizuális ingerfeldolgozást is nagy reflexcsoportok irányítják.

A baba természetes fejlődése során megtanulja az ingereket értékelni és kiszűrni, hogy megfelelő választ adhasson rájuk. A túl heves ingerektől pl. visszahúzódik, lemerevedik vagy sírással, kalimpálással próbálja magára a figyelmet felhívni. Mindent megfog, és a szájába vesz, így ismerkedik közvetlen környezetével. Egyre tisztábban hallja a hangokat, és próbálja azokat utánozni is.

Ahogy érzékszervei, és reakciókészsége finomul, és izomzata fejlődik, úgy növekszik, tágul a mozgástere is. Egyensúlyérzéke a legelső, amely már a magzati élet első szakaszában kifejlődik, hogy egész életében amolyan „repülőtéri irányító központként” szabályozza a rajta áthaladó bejövő ingereket és kimenő (hormonális és mozgási) válaszokat.

Némelyik Primitív Reflex pl. a Moro Reflex, amely az első 3 – 4 hónapban a legerősebb, és amelyik az egész test, tehát minden idegszál és minden izom reakcióját váltja ki a legkisebb ingerre is, helyet kell, hogy adjon fejlettebb, kifinomultabb reakcióknak, amelyek által a gyermek megtanul egy adott ingerre szelektíven reagálni.

Amikor azonban a Moro Reflex nem kerül időben gátlás alá, akkor a gyermek később sem tud majd különbséget tenni a fontos és kevésbé fontos jelek között, vagy hogy pl. valós vagy vélt veszély fenyegeti-e.

Mivel egy reflex mindig egy feltétlen választ vált ki, az ilyen gyermek később is mindig, mindenre, mindennel reagál majd. Minden elvonja a figyelmét, nem tudja kiszűrni a hangokat, ábrákat, írásjeleket, és a környezet nyüzsgő, ingerteljes képi és hanghatásait sem tudja megkülönböztetni. Ez az ingerözön teljes káoszt okoz, és koncentrációzavarhoz vezet. Az ilyen gyermek örökmozgó, és nyugtalan.

Egy másik fontos tényező a „hiperaktivitás” kialakulásánál az alulfejlett egyensúlyrendszer. Megfelelő testi visszajelzés hiányában a gyermek állandó mozgással igyekszik pótolni a gravitációval való egyensúlyozáshoz szükséges információkat.

Minden megvizsgált hiperaktív, autista és figyelemzavaros gyermeknek (és felnőttnek) komoly egyensúlyi problémái vannak, testrészeik hollétéről fogalmuk sincs, és gyakran képtelenek a legegyszerűbb mozgáskoordinációs feladatok elvégzésére is.

Az ember csak akkor képes teljes mozdulatlanságban, nyugodtan ülni vagy állni, ha izmainak egész csoportja működik együtt, teljes összhangban az egyensúllyal, és a testtartási reflexekkel, amelyeknek 5 éves kor fölött hiánytalanul működniük kell. Azok a gyermekek, akiknél a testtartás szabályozása fejletlen, nehezen tudnak megülni egy helyben, és odafigyelni bármire is. A testtartás tudattalan, ösztönös szabályozása elvonja a figyelmet a tudatos feladatoktól.

Mivel a hiperaktív és figyelemzavaros gyermekek agya tulajdonképpen nem eléggé éber, az éberségi állapotot is az örökmozgásból, hangok képzéséből, a környezet állandó érintgetéséből származó ingerek pótolják.

Egyes, doppingszer jellegű divatos gyógyszerek pótolják az éberség fenntartását, és ettől a gyermek a környezete számára nyugodtabb, kellemesebb benyomást kelt, - ez azonban nem oldja meg a problémát.

Egy másik csecsemőkori reflex az un. Galant reflex, avagy Hátgerinc-Csípő reflex, amelynek nagy szerepe van a hiperaktivitás és koncentrációhiány kialakulásában. Ez egy olyan ficánkoló, „farkcsóválás” szerű reakció, amelyet egy csípő és deréktáji inger vált ki. Újszülött korban a deréktáji csiklandozás akár súlyos sokkos állapotot is kiválthat. Később ez a reflex, ha nem kerül időben gátlás alá, akár a kamaszkorig is eltartó éjszakai ágyba-pisilést okozhat azáltal, hogy a pizsama deréktáji érintése vizelési ingert kelt. Napközben a szék támlája, vagy a ruházat, nadrág, öv deréktájban az arra érzékeny gyermeket annyi ingerrel „bombázza”, hogy az képtelen másra figyelni, és ficánkolva, amolyan „farkcsóváló” mozgással szüntelenül igyekszik a reflex által kiváltott feszültséget levezetni.

A figyelemzavaros és hiperaktív gyerekeknél szinte kivétel nélkül megtalálhatóak e reflex maradványai is.

Sok csecsemőkori reflex gátolatlan jelenléte akadályozhatja még a gyermek idegrendszeri fejlődését, és korához illő adatfeldolgozását. Ezeken sajnos nem lehet túlnőni.

De van megoldás!!

E problémák szinte nyomtalanul eltűnhetnek egy megfelelő szenzomotoros mozgásterápia segítségével, amelyet közel 40 éve, az angliai INPP - The Institute for Neuro-Physiological Psychology (Neuro-Fiziológia Pszichológiai Intézet)  fejlesztett ki, és amelyet szakemberek Magyarországon is egy kétnapos tréning keretében elsajátíthatnak.

Forrás:
Óriásleszel.hu

Eddigi vélemények a cikkről:

nem írt még senki véleményt a cikkről

Kapcsolódó link(ek)

 

Kapcsolódó könyv(ek)

 
↓ hirdetés ↓
impresszum | adatvédelmi szabályzat | írjon nekünk | partnereink |