Hollandiában születtem, s ott szereztem az első diplomámat, amellyel nehezen nevelhető gyerekeket oktathattam, s nevelhettem. Budapestet közben még csak gyönyörű városként ismertem meg, aztán találkoztam egy szép magyar fiúval, aki a férjem lett, s itt ragadtam.

(Bánhorvát, 1862. jún. 23. - Bp.. 1934. aug. 25.): gyógypedagógus.

1891-től a váci siketnéma-intézetben tanított. 1897-től a bp.-i áll. gyógypedagógiai intézet igazgatója.
1903-tól a gyógypedagógiai intézetek országos szaktanácsának előadója, egyidejűleg a gyógypedagógiai tanárképző igazgatója volt.

(Szombathely, 1861. febr. 15. - Bp., 1914. nov. 18.): orvos, gyógypedagógus.

1884-ben a budapesti egyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett, 1886-tól a vallás- és közoktatásügyi min. szolgálatában állott, ahol a gyógypedagógiai ügyekkel foglalkozott. 1912-ben államtitkár lett.

(Bp., 1926. máj. 14. - Kömlőd, 1976. máj. 20.): gyógypedagógus.

Nyíregyházán 1945-ben tanítói oklevelet szerzett. A gyógypedagógiai tanári képesítést 1960-ban kapta meg. Tanítóként dolgozott (1945-1949), majd egészségügyi gyermekotthonban idióta gyermekekkel foglalkozott (1949-57).
A kömlődi gyógypedagógiai intézet otthonvezetője volt 1957-től haláláig.

(Nyitraudvarnok, 1890. szept. 13. - Bp., 1964. aug. 9.): gyógypedagógus-orvos, Kossuth-díjas (1953)

1913-ban Bp.-en gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett. Még ugyanattól az évtől a bp.-i Siketnémák Intézetének tanára.

(Mezőhegyes, 1886. aug. 2. - Bp., 1969. ápr. 9.): gyógypedagógus.

Kolozsvárott tanítói (1905), Bp.-en gyógypedagógusi képesítést szerzett (1908).
Gyógypedagógiai tanár volt Szegeden a Vakok Intézetében (1911), munkája mellett különböző gyermekvédelmi feladatokat is vállalt.

(Nagykeszi, 1883. december 5. - Budapest, 1940. május 17.): gyógypedagógus, természetrajz-kémia szakos középiskolai tanár.

Léván (1903) tanítói, Budapesten (1906) gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett, majd a Buda-pesti Tudományegyetemen pedagógiát, pszichológiát és filozófiát is hallgatott és (ezekből) doktorált.