2008. 02. 12. 00:00
Cimkék: terápia, nyelés, logopédia,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
1. Szürcsölés napi 2-3 x 1-1 dl folyadék
A gyermek pohárból szürcsölve igyon valamilyen számára ízletes folyadékot.
2. A nyelv megtartása mozdulatlanul
A gyermekkel „á” hangot vagy „ká” szótagot mondatunk, így nyelve az alsó fogai mögött, lent pihen (a nyelvhegy ne emelkedjen fel). Ha a nyelv felvette ezt a helyzetet, törekedjünk arra, hogy a gyermek némán, hang nélkül minél hosszabb ideig (kb. 1-2 p) tartsa nyelvét mozdulatlanul ebben az állapotban.
3. A nyelv megtartása nyugalmi helyzetben
A nyelv hegye vagy az alsó metszőfogak mögötti területen a fogmederben helyezkedik el, vagy pedig a felső metszőfogak mögötti dombocska oldalán támaszkodik.
4. Nyelvcsettintés (lovacska dobogásának utánzása) napi 2 x 70 db
Ügyeljünk arra, hogy a gyermek az egész nyelvháttal csettintsen. Normál tempóban, de erőteljesen gyakoroltassuk. Jól fel kell szívni a nyelvet a szájpadlásra, hogy a nyelfék jól látható legyen. Figyeljünk arra is, hogy ne túl gyorsan csinálja a gyermek, mert akkor nem erősödik kellőképpen a nyelve.
5. Nyelvkitartás
a) A nyelv felemelése „l”- tartásba és tartani minél hosszabb ideig (3 mp - 1 p)
Ügyeljünk arra, hogy ne pöndörödjön hátra a nyelv, hanem a nyelv hegye a felső metszőfogak mögött kb.5 mm-re támaszkodjon a recés dombocska oldalán. Figyeljünk arra is, hogy ne csússzon nagyon hátra a nyelv, hanem maradjon a dombocskán, mert akkor könnyen hátrahajlik.
b) Nyelvvitorla
Úgy indítjuk, mint a nyelvcsettintést, legyen jól látható a nyelvfék (húrocska) a gyermek számára is. Azt a pillanatot, amíg a nyelvfék látszik, próbáljuk minél hosszabb ideig fenntartani. Eleinte 1-2 mp-ig sikerül, de ahogy erősödik a nyelv, egyre hosszabb ideig tud vitorlázni.
6. Gargarizálás
Az esti fogmosás előtt néhány percig gargarizálni
7. A többi nyelverősítő, -ügyesítő mozdulat gyakorlása napi 5 - 10 p
1. Nyisd a szád és emeld a nyelved hegyét a felső fogaid mögé „l”- tartásba!
Ezzel a mozdulattal a nyál, a folyadék, a megrágott táplálék összegyűlik a nyelven.
2. Zárd a hátsó fogaid, de az ajkaid hagyd nyitva! A nyelved maradjon fent „l”- tartásban!
Ha záródna a száj, húzzuk le az alsó ajkakat, hogy a fogak jól láthatóak legyenek.
3. Szívás
Tartva az előző helyzetet, a szájon keresztül beszívni a levegőt. Ezzel a mozdulattal a már összegyűjtött nyál, a folyadék, a megrágott táplálék továbbterelődik a nyelv hátsó része felé.
4. Tartva az eddigi helyzetet, jöhet a nyelés.
Az alsó ajkakat finoman húzzuk le, így jól látható lesz, ha a fogak közé csúszik a nyelv.
Ügyeljünk arra, hogy a nyelv hegye változatlanul ugyanott maradjon, nem jó, ha a gyermek a fogakhoz tolja a nyelvét, mert ha ez a fajta nyelés rögzül, akkor a nyelés gyakori erős izommunkája a felső fogakat előbb-utóbb kifelé, előre tolja.
Előfordul, hogy a nyelés folyamán a gyermek ki akarja nyitni az összezárt hátsó fogait, ilyenkor – a lehúzott ajakállást tartva – ujjainkkal finoman alulról felfelé toljuk az állát, míg másik kezünkkel a fejtetőt nyomjuk finoman lefelé.
Forrás:
Nagy Gabriella, logopédus
Vassné Kovács Emőke - rehák Gizella dr.: A nyelvlökéses nyelés
Tankönyvkiadó, 1980.
Kapcsolódó könyv(ek)
| Patakvölgyi Jánosné - Raskóné Déri Erzsébet, Magánkiadás, Szolnok, 1990. | |
|
Mark Selikowitz, Medicina Könyvkiadó Rt., 2005 |