2008. 01. 02. 00:00
Cimkék: számolás, matematika,
A cikk értéke:
Bár a matematika fogalma sok felnőtt számára valami misztikus ködbe burkolt világot takar, az iskolai előkészítőbe járó gyerekek mit sem vesznek észre ebből az idegenkedésből. Anélkül is tudnak számolni, hogy valaha is tanulták volna. Lehet, hogy rejtett érzékünk van a számokhoz?
Tipikus bizarr helyzet a szupermarketben: a pénztáros ránézésből megsaccolja, mennyi is a kosárba tett áruk értéke együttesen anélkül, hogy egyenként bepötyögtetné. Elisabeth Spelke, a Harvardi Egyetem pszichológusa szeretné elérni, hogy az emberek több figyelmet szenteljenek a számokkal kapcsolatos belső érzéküknek. Spelke nemrég folytatott tanulmánya szerint már az ötéves gyermekek is többnyire ösztönösen jól számolnak, bár sosem tanulták. Úgy gondolja, hogy ez a számérzék később majd könnyebbé teszi számukra a matematikával való ismerkedést.
A tudósok a kicsik számértését bonbonok, matricák, kekszek vagy játékok segítségével vizsgálták. Ezekre a tárgyakra 5 és 98 közötti számokat írtak fel, hogy így tudják tesztelni összeadási, kivonási és viszonyítási képességeiket.
Például így hangzott egy kivonási feladat: „Sárának van 64 keksze, és ebből 13-at másnak ad. Jánosnak 34 keksze van. Kinek van több keksze?" Bár az ovisok sem a számolási szabályokat, sem pedig a számrendszerek logikáját nem tanulták, válaszaik 65 százalékban helyesnek bizonyultak. A kutatók szerint ez több puszta véletlennél.
A „Nature" tudományos magazinban (447. kötet, 589.o.) számolnak be arról a vélekedésükről, miszerint a gyerekeknek meglepő módon intuitív képességük van a számok és a mennyiségek becslésére és összekapcsolására. Hasonló számolási képességekről már tudomást szereztünk a Brazíliában élő mundurukus indiánok kapcsán. Az ő nyelvükben például csak az „egy" és a „kettő" számokat illetik külön szóval. Ennek ellenére simán összehasonlítanak vagy összeadnak lényegesen nagyobb mennyiségeket is.
A szakmájában széles körben ismert pszichológust már régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetne a matematika megértését közelebb hozni a gyermekekhez. Meglátása szerint az egyszeregy hosszadalmas és nehézkes is, ráadásul az iskolában csak azt fogadják el, ha egy összeadási vagy kivonási feladatot pontosan oldanak meg. Ezzel épp a kicsikben felfedezett ösztönös matematikai érzéket fojtják el, ami ugyan nem precíz számoláson alapul, de jelentősen megkönnyíti az eligazodást a számok különös világában.
Ha egy nebulónak gondja van a számolással, két dolog történhet. Lefelejthet egy apróságot, például egy összeadásjelet, így rossz végeredményt kap. „Esetleg feladja, és egyszerűen csak elkönyveli magában, hogy ő bizony nem ért hozzá!" - magyarázza Spelke a Spiegel Online-nak adott interjúban. Mindkét esetben a diák segítségére sietne az érzés, hogy azért körülbelül helyesen tud számolni.
Egyrészt a gyerekek hamar észrevennék, hogy az eredményük nem stimmelhet, mert túlságosan is eltér az előzőleg saccolttól. Másrészt a becslési képességük az önbizalmukat erősítené, és könnyebben elhinnék magukról, hogy a számokkal nem állnak hadilábon. Az ötévesekkel folytatott kísérlet arról tanúskodik, hogy a számolási képességek mélyebben bennünk rejtőznek, mint képzelnénk. Akiknek rémálmaik vannak/voltak a matekkal kapcsolatban, talán maguk is megdöbbennek ennek lehetőségétől, de egész egyszerűen időnként elég lenne, ha arra a bizonyos belső hangra odafigyelnénk. Hisz ezek szerint mindannyian egész jól számolunk - még ha nem is százszázalékos pontossággal.
Forrás:
Hír Tv
Elsődleges forrás: hetek.hu