2004. 12. 27. 00:00
A cikk értéke:
Erre a korszakra ténylegesen a felvirágzás volt jellemző. A gyógypedagógiai intézetek ügyének felkarolásával lehetővé vált hálózatuk fejlesztése, a beszédjavítással foglalkozó intézetek száma is megnövekedett Budapesten és vidéken. Ez tette lehetővé a szakmai munka előrelépését, mely aztán meghatározó eredményekkel szolgált.
A világháború utáni években a fővárosban hamarabb, vidéken később indult meg a beszédhibások ügyének fejlődése, ugyanis a vidék ezügyben magára volt hagyatva, a beszédhibások legnagyobb része ekkor kezeletlenül maradt. A hiányt felismerve a helyzet orvoslására Schulmann igazgató a nagyobb vidéki városokban egy-egy tanfolyamot szervezett a beszédhibákban szenvedők részére, összekötve a tanárok és tanítók részére tartandó tanfolyammal.
Ennek hatására 1932 februárjában Sopronban indult a Beszédhibák javítására Szolgáló Tanfolyam, melynek igazgatója Völker József volt. Az intézet a siketnémák intézetéhez kapcsoltan nyílt meg. Négy csoportban kezelték a rászorultakat, (évenként átlagosan 28-33 főt) akik "tanköteles, középiskolai tanulók, leventék és más 25 éven aluli egyének" lehettek.
A Szegeden indult tanfolyam Török Sándor igazgatásával hasonló feltételekkel kezdte meg működését, melyet később eredményesnek ítéltek.
A '30-'40-es éveket nevezhetjük a gyógypedagógus képzés aranykorának, melyet már a képzés ideje is fémjelzett. A négy év képzési időt ugyanis ekkor öt év középfokú tanítóképző előzte meg, mely képzési forma a széleskörű ismeretátadással igyekezett szakembereket képezni. Az elméleti alapozás mellett - mely orvosi és pedagógiai részből állt - a gyakorlat fontosságát hangsúlyozták, s célként a beszédhiba kialakulásának megelőzését tűzték ki.
Az 1931/32. tanévben megindultak a körülbelül 3 és fél évig tartó dadogókon végzett alkatelemzési vizsgálatok Szondi Lipót vezetésével. Emellett fontos megemlíteni, hogy a külföldi kapcsolattartás is virágkorát élte, az intézetbe bécsi, norvég, pozsonyi és német orvosok, tanárok, tanítók látogattak.
A '30-as években Schulmann igazgató számos konferencián szerepelt előadóként, s 1932-ben a vallás- és közoktatási miniszter a gyógypedagógiai intézetek országos szaktanácsának tagjává nevezte ki.
Forrás:
Wagnerné Hámori Judit: A Fővárosi Beszédjavító Intézet története, in.: 110 év Múlt és jelen a Fővárosi Beszédjavító Intézetben, Budapest, 2004.