A legkisebb dicséret is számít

Az értékelésben - mint egy tükörben - "nézegethetjük" magunkat, és láthatjuk, min kell szépíteni, de ha a tükör csak a hibáinkat mutatja, torz lesz az önképünk, oda az önbizalmunk.

Palika pár hónaposan ismerkedik magával. A három éves Eszter unokám az utcán minden kirakatüvegben jól megnézi magát, de a pocsolyákat is tükörnek "használja" (mielôtt belelép). Minap azt kérte az apjától, hogy a kocsi visszapillantó tükrét úgy állítsa be, hogy ö mindig láthassa magát benne. A magunk megismerésének vágya életünk végéig elkísér, de a legfontosabb idôszaka az életünknek -mikor az én képünk, az önbizalmunk kialakul- az a gyerekkorunk.

Még senkit se sikerült jóvá szidni

Számos pszichológiai kutatás is alátámasztja, hogy személyiségünk rendkívül érzékeny minden minôsítésre, és minden értékelésben, mint egy tükörben látjuk magunkat jónak, vagy rossznak.
Felnôtt megfogalmazás a „...véleményével tükröt tart elénk" a gyerekeknél a szidást, vagy dicséretet kaptam -ra egyszerûsödik.

A szidás, büntetés, vagy a dicséret, jutalom párt a felnôtt ki tudja egészíteni az "érted haragszom, nem ellened", "csak bíztatásnak szántam, a hibáid kijavításához a felsorolásukat", "ami jó az a természetes, a rosszon pedig csak úgy lehet változtatni, ha azt mindig mondjuk" és mindenki tudná sorolni az érveket a büntetés haszna mellett.
(Ismer(sz) olyant, akit sikerült csak szidással megváltoztatni?)

Ha valakit sokat kritizálnak az inkább hajlamos belenyugodni a hibáiba, mint változtatásra. A "Ne csinálj semmit, mert abból jó nem sül ki úgyse" "jóslat" megvalósítja önmagát. A fordítottja, is igaz lehet. A dicséret a pozitív értékelés a biztatás "Te képes vagy rá!" - az önbizalom erôsödésével segít a tükörképhez idomulni.
Nagyon sokunknak - még nagyszülô korunkban is- az elismerés, biztatás, dicséret, hiánya a legfájóbb gyerekkori emlék.
Nem a meg nem kapott tárgyak, vagy lehetôségek, hanem a szülôk, pedagógusok -csak, rólam, nekem, hozzám- szóló véleménye, elismerése hiányzott.
Az értékelésben - mint egy tükörben - "nézegethetjük" magunkat, és láthatjuk, min kell szépíteni, de ha a tükör csak a hibáinkat mutatja, torz lesz az önképünk, oda az önbizalmunk.

Az elsô és legfontosabb tükör az anya

Ancsel Éva úgy fogalmazott: "A gyerek sorsa az anya". Hogy milyennek látja, mit tükröz a gyereke felé - meghatározhatja egész jövôjét.
Erre példa Picasso vallomása.
"Anyám mindig azt mondta: Ha katonának mész, tábornok lesz belôled, ha szerzetesnek, egy napon te leszel a pápa. Én inkább festônek álltam, és Picasso lett belôlem."

Woody Allen egyik könyvében láttam egy karikatúrát: Egy hatalmas zenekart vezénylô idôs karmester hátrafordulva azt kérdezi "figyelsz mama?"

Mert -akár tudjuk, akár nem - ki akarjuk érdemelni a másik figyelmét, meg akarunk felelni, elôször a szüleinknek, pedagógusainknak, aztán akik figyelnek ránk, értékelnek minket, (hibánkkal együtt) és kíváncsiak ránk és a véleményünkre.

Forrás:
http://napocska.hu