A helyes hangsúlyozás és hanglejtés jellemzői

A helyes hangsúlyozás megtanítása egyike a legnehezebb feladatoknak. Egy mondat önmagában alig hangsúlyozható helyesen vagy helytelenül, a hangsúly csak a szöveg összefüggésében vizsgálható. A hangsúlytanítás alapja az értelmezés, szabályrendszert nem lehet tanítani.

Közismert, hogy a magyarban az első szótag majdnem mindig nyomatékos. Akik rendszeresen nyomatéktalanul ejtik a szavak elejét, magyartalanul beszélnek. Fontos tudnivaló, hogy a szóval egybeírt igekötő a szóhoz tartozik, tehát hangsúlyos. A magyar ritmikus nyelv, ezért szállóigéinkben, közmondásainkban olykor a ritmus kedvéért nem az értelmi viszonyokat hangsúlyozzuk. A magyar sajátosság szerint a mondanivaló lényege többnyire a szólam első szava, tehát ritmikailag is általában a lényegest emeljük ki. A ritmus hangsúlyszabályozó szerepe a nép körében általános, de az irodalmi nyelv a versmondásban nem követheti. Versben az értelem dönti el, és nem a ritmus a hangsúlyviszonyokat.

Általános hangsúlyszabály az új elemek kiemelése, a mondat híranyagának nyomatékosítása. A hangsúlyozás módját erősen befolyásolja, hogy miről és kiknek beszélünk. A jó hangsúlyok beszédpéldán alapulnak.

• A hanglejtésben a személyiség dallama mutatkozik meg. A hanglejtés közérzetteremtő megnyilatkozás, érzelmeket közvetít, s a hibák túlnyomó többsége a monotóniával függ össze. A helyes hanglejtés, mint a beszéd egésze főleg a jó beszédpéldán múlik. Szabályokat alig lehet tanítani, közérzetet kell teremteni, melyben a helyes fordulatok megszületnek.

Azonban van néhány fontos szabály:

• a vesszőnél nem kell mindig fölvinni a hangot;
• egyáltalán nem szabad fölvinni a hangot, még felsorolásnál sem, tagmondat végén is szebb az utolsó előtti szótag megemelése;
• vigyázni kell a kérdő mondatoknál, ahol csak akkor használunk kérdő dallamot, ha nincs a mondatban kérdőszó;
• ha van a kérdő mondatban kérdőszó, akkor kijelentő hanglejtéssel fejezzük ki a kérdést is;
• a magyar nyelv dallamával összefügg, hogy a hangsúlyos részt dobjuk magasabbra és nem a szóvégeket nyújtjuk kunkorítva, ugyanis ez magyartalan.

Szabályokat nehéz alkotni, mert normális körülmények között minden szavunkat érzelem fűti át, és az érzelmek színe bármilyen hanglejtést létrehozhatnak. Minél érzelemgazdagabb a közlés, annál színesebb a hanglejtés.

Az emberi beszéd bonyolult, többcsatornás kifejezőrendszer. A szavak jelentése gyakran megváltozik a hanglejtéstől, a hangszíntől, a hangsúlytól. A beszélő lelkiállapotáról árulkodik a beszédtempó, a hangerő, az artikuláció lágy vagy erőteljes volta. A pontos szabályok szerint létrehozott beszéd könnyen lehet üres, száraz; a szabályokat nem tisztelő beszéd olykor azonban magyartalan, téves vagy éppen érthetetlen.

A kifejezőgyakorlatok célja a szólamegységek felismerése, a szövegértelmezés jártasságának kialakítása és a hanglejtés-variációk gyakorlása.

Forrás:
Montágh Imre: Nyelvművesség (A beszéd művészete), Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1989.
Montágh Imre: Tiszta beszéd. Beszédtecnikai gyakorlatok. Holnap kiadó. 1999.
Deme László: A beszéd és a nyelv, Tankönykiadó, Budapest, 1984.
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/annus/beszed.htm