A hangadás

A hangadás alapja a hangszalagrezgés. A tüdőből kiáramló levegő a hörgőkön és a légcsövön át jut el a gégéhez, ahol a két hangszalag között halad keresztül. A hangszalagok nemcsak remegni képesek,

• Lélegzőállásról akkor beszélünk, ha a hangszalagokat széttárjuk, a levegő hangtalanul halad keresztül;
• h-állás: ha a rést szűkítjük, a (h) hangot hozzuk létre, hallatszik a levegő surrogása;
• zöngeállás: ha a szalagokat lazán összezárjuk, a kiáramló levegő rezgésbe hozza a szalagokat, hang keletkezik;
• fúvóállás: résnyire nyílnak a hangszalagok, de súrlódás nem hallatszik, a gégefedő nem nyílik ki teljesen, így képezzük a zöngétlen mássalhangzókat (f, sz, p, k, stb.);
• suttogóállás: csak a porcok között nyílik rés;
• zárállás: köhögéskor, nyögéskor szorosra zárjuk a rést

Minél szaporább a hangszalagok rezgése, annál magasabb a hang, s minél nagyobb a kilengés, annál hangosabb.

Az érintkező, remegő hangszalagok munkáját nagy változatossággal tudjuk befolyásolni. Így nemcsak a hang magasságát tudjuk változtatni, hanem a hang erejét, színezetét is. Vannak gazdagon kifejező hangok, és vannak szürkék. A hanggal való bánásmód jól tanítható.

A hanghatások széles lehetősége nem csupán a hangszalagok befolyásán múlik, a hangszalagok által létrehozott hang csupán a forrás, amelyet a rezonáló üregek (mellüreg, arc és koponyaüreg) tesznek jól hallhatóvá, színezik zengővé, csengővé a hangot.

Az üregrendszert módosító izomtevékenység - a gége magasabbra, mélyebbre helyezése, a lágyszájpad működése, a garat módosítása, a nyelv helyzete, az általános izomfeszültség és kioldás - ezek mind nagyon befolyásolják a hangszínt. Attól függően, hogy mely üregek vesznek főként részt a rezonancia létrehozásában, beszélhetünk fejhangról, mellhangról és falzettről. Ez a három hangszín kiegészülhet orr-rezonanciával, feszített garathanggal, öblösített gégehanggal.

A beszédgimnasztikai gyakorlatoknak tág tere van a légzés kimunkálása után a hangadás tréningjében. Fontos a skálázás, az erőgyakorlat és a tudatos hangszíngyakorlat - a rezonancia homlokra, ajakra, szájüregbe, garatba, mellbe helyezése, stb.
A színészpedagógia elsősorban a mellhang teherbíró kiépítésével foglalkozik, de a személyiség kifejezésrendszerének kifejlesztésében fontos a szokatlan, esetleg csúnya hangszínek gyakorlása is, hiszen a cél a gazdagítás és a bátorítás.

A tanári munka során általában több emberhez beszélünk, hangunknak el kell jutnia az utolsó padokig is. Ennek egyik lehetséges módja, ha nagyobb hangerővel szólalunk meg. Ez azonban nem szerencsés, mert túlságosan megerőlteti a hangszalagokat. Mindkét fél (beszélő és hallgató) számára kedvezőbb megoldás a jól "vivő" hang, amely tökéletesebb "adást" és optimálisabb "vételt" biztosít, a hangszalagokat is kímélve.

A jól "vivő" hang kialakításakor fontos, hogy kilégzéskor - beszéd közben - aktív izommunkával biztosítsuk a kiáramló levegő állandó nyomását. Minden helyzetben, szóvégeken is ügyeljünk a megfelelő zöngeképzésre (vagyis a hangszalagok megfelelő rezgésére). A messzire hangzó beszédhez szükséges a szájüreg növelése is. Minél nagyobb az állejtés, annál nagyobb a rezonáló tér, a szájüreg is, így fokozódik a hang energiája.

A jó hangadás erőlködés nélkül erős. Nem a torkot kell terhelni, hanem a rezonanciát kell fokozni. Szinte mindig mellhangon kell beszélni. Az egészséges hang tisztán cseng, se a hangmagasság fokozása, se az erőnövelés ne járjon görcsös izommunkával. A hang akkor szól elöl, ha a nagy hangerő mellett is úgy érezzük, hogy a gégénk alig vesz részt a munkában.

A hangkifejező gyakorlatokkal kapcsolatban tudni kell azt, hogy a hangadás tevékenységét két agyterület idegzi be. Az egyik mélyebb, az ösztönös hangmegnyilatkozások irányítója, a sírás, nevetés, jajgatás önkéntelen megnyilatkozásai tartoznak ide. A másik terület a tudatos hangirányítás beidegzője, mely jóval fiatalabb emberi tevékenység. Normális körülmények között a tudatos hangadást is átjárja az ösztönös reagálás. Tehát a beszéd és a hangadás egyik része automatikus, másik része tudatos. A kiegyenlített kifejezési mód teret ad mind a kétféle megnyilatkozásnak.

Színházi szaknyelven a kitalált, a lélektelen színezetet "illusztrálásnak", a hiteles, magával ragadó játékot "átélésnek" nevezik. Az átélésben ösztönös erők dominálnak, az illusztrálásban tudatosak, meg kell tehát találni a kellő arányt, a harmóniát.

• A hangadó gyakorlatok célja az ideális középhangsáv felismerése és kimunkálása, az erőteljes - de nem erőltetett - mellhang kialakítása, a görcsmentes hangerőfokozás megtanulása és a hangadás egyenletességének megteremtése az egész hangterjedelemben.

Forrás:
Montágh Imre: Nyelvművesség (A beszéd művészete), Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1989.
Montágh Imre: Tiszta beszéd. Beszédtecnikai gyakorlatok. Holnap kiadó. 1999.
Deme László: A beszéd és a nyelv, Tankönykiadó, Budapest, 1984.
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/annus/beszed.htm