A diszkalkuliáról - nem mindenkinek - Szabó Ottilia írása

Sokfélék vagyunk, és "a kivételesek vannak többen". Épp ezért sokféleképpen, sokféle úton juthatunk el mindannyian ahhoz, hogy sikeresnek érezzük magunkat, vagyis elégedett emberek legyünk. A matematika mindennapjaink része, akinek küzdelem a számolás, az sem mondhat le arról, hogy megszerezze azt a tudást, amivel a hétköznapokban boldogul. Írásommal szeretném felhívni a szülők figyelmét arra, hogy a kisgyermekkorban felfedezett számolási zavar (diszkalkulia) fejlesztésében jó eredményeket lehet elérni megfelelő szakember segítségével. Olvashatnak arról is, hogy milyen jelekből lehet a számolási képesség alacsony szintjére következtetni, illetve melyek azok az apró jelek, amelyek alapján a szülőkben joggal alakul ki aggodalom. Ez a cikk azért íródik, hogy segítsen döntést hozni a szülőnek: kell-e a lépéseket tennie gyermeke érdekében, és útmutatót adjon abban, miként tegye ezt.

Ha egy gyermek fejlődésében - akár mozgásában, akár beszédében, akár kézügyességében, vagy viselkedésében - olyan "furcsaságok" mutatkoznak, ami eltér a normál elvárásoktól, vagy azokban késés jelentkezik, akkor jogosan merülhet fel az aggódó szülőben, hogy nem adódnak-e majd hasonlók a tanulási teljesítményekben is. Ám nagyobb a szülő megdöbbenése, ha gyermeke fejlődésében az iskoláskor eléréséig nem vett észre semmi szokatlant, ám ott sorra érik a kudarcok. Bármelyik eset előállhat, és bizony a számolási problémák csak iskolás korban mutatkoznak meg igazán.

Bár mennyiségi különbségek észlelésére már a csecsemő is képes, a számolás látványosan mégis a beszéd indulásával kezdődik. Az egyesével számlálgatás sikerélményén felbuzdulva a számosság² megnevezése, majd a mennyiségek közötti összefüggések (a több, a kevesebb stb.) nevesítése óvodás korban megtörténik. Ilyenkor az értő szemek már látják a fejlődés vagy a stagnálás közötti különbséget e téren.

Azonban azt is tudni lehet, hogy nagyon nagy különbségek adódhatnak e képességeket illetően aszerint, hogy mennyire tartozik egy-egy gyermek kedvenc időtöltései közé a számlálgatás, a számok neveiből soralkotás. Lesznek olyanok, akik bármit lelkesen számlálnak meg. A gyerekek 2-5 %-a azonban nem lesz közöttük, mert számukra a számok sorba rendezése "versike" formában sem élmény.

Amikor eljön az iskoláskor, és igazi tanulási helyzetben, az általuk hiányosan és hibásan összerakott számsor egyes elemeit növelni, csökkenteni, sokszorozni kellene, és stabil lépésekkel, számolási stratégiák váltogatásával, műveleteket kellene felírni, megnevezni -végképp kiderül, hogy baj van.

Az ilyen korú gyermek gyakran rendkívül kitartó: órákat ül a szülővel a házi feladatok mellett, szorgalmasan gyakorol. Az eredmények látszólagosak, átmenetiek, és ez az állapot évekig fennállhat. Ilyenkor már legtöbbször 9-10 éves, harmadik-negyedik osztályos a gyermek.

A szülő és a pedagógus számára is a legnagyobb dilemma az, hogy a gyakran kitűnően olvasó, magabiztosan fogalmazó, talpraesett gyermek, miért nem tudja a számneveket, vagy miért nem érti, hogy a 60 előtt az 59 áll. Vagy az a tanuló, aki a memoritereket néhány elolvasás után hibátlanul visszamondja, miért nem tudja ugyanígy megtanulni a szorzótáblát? Hihetetlen, hogy nagyon jól megy valakinek a bonyolult kottaolvasás és csodálatosan is énekel, mégsem sikerül kiolvasnia egy árcédulán a 1050-et. Elbizonytalanodik ismerkedéskor a lakcímében szereplő házszámban, a születési időpontjában vagy testvérei életkorában is.

Miért lehetséges ez, mi állhat a jelenség mögött?

A diszkalkuliások számolási-, aritmetikai zavarral küzdő tanulók; súlyos részképesség-problémáik miatt számukra a matematika komoly gondot okoz. Ebből a tantárgyból az értelmi és más téren mutatkozó képességeiknél lényegesen alacsonyabban teljesítenek.

Az okok egy részét ismerjük, a diszkalkulia hátterét azonban ma is intenzíven kutatják. A probléma mögött a tudomány szerint az agyi információfeldolgozás eltérései is valószínűsíthetők. Mivel részképességzavar következménye, társulhat mellé diszlexia³, diszgráfia⁴ is, de gyakran jelenik meg önálló kórképként. Tipikus tünetei között szerepel, hogy a jó képességű gyerek szorong a számolást igénylő mindennapi helyzetekben is, nem szeret vásárolni, pénzzel bánni, de akár a pontos idő, dátum megnevezését is kerüli. Bizonytalanságát ügyesen, taktikákkal rejtegeti, azt sajátos számítási technikákkal kompenzálja, így igyekszik nem feltűnni a tanórákon. Emiatt előfordul, hogy évekig nem derül ki valakiről, hogy diszkalkuliás.

A diszkalkuliásoknál - eredményes terápiát követően - az elemi és természetes számokhoz kötődő számfogalom kialakítható. A számok kapcsolatát, a tízes számrendszer tulajdonságait megértve alapműveleteket képesek a megtanult lépések szerint elvégezni. Egyszerűbb matematikai fogalmak használatában is sikeresek lehetnek. A hétköznapok matematikáját megérthetik, e tudással a mindennapokban boldogulhatnak. A súlyosabb esetben a diszkalkuliások számára olyan elvont tartalmak, mint a racionális, irracionális számok, vagy azok finom fogalmi megkülönböztetése, és a velük végezhető műveletek, vagy például a végtelen fogalma, nem értelmezhetőek.

Hová fordulhat a szülő? Kitől kaphat segítséget?

A diszkalkulia diagnosztizálható és akár megelőzhető. Minél korábban felismerik az óvodásnál, kisiskolásnál a veszélyeztetettséget, és megkezdik a preventív, képességfejlesztő terápiát - ami kiegészülhet a nagy- és finommozgás fejlesztésével, valamint beszédfejlesztéssel is -, annál jobb eséllyel lehet a tüneteket megelőzni, vagy csökkenteni.

A gyermek vizsgálatát a szülő és a pedagógus is a nevelési tanácsadótól kérheti, aki indokolt esetben javasolja a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság további vizsgálatát. Ha ide elkerül a gyermek, egy komplex pszichológiai- pedagógiai-orvosi vizsgálat elvégzése után a szakemberek segítenek a szülőnek a megfelelő intézmény kiválasztásában, és meghatározzák a fejlesztési területeket is.

A szülő számára fontos, hogy a hozzáértő szakemberekhez bizalommal fordulhasson, és tőlük kapjon útmutatást. Az okok feltárása után a tünetek, a kezelési lehetőségek ismertetése, a diagnózis felállítása, majd az intenzív (heti 2-3 óra) diszkalkulia prevenciós és reedukációs terápiák az ő feladatuk. Az ún. "home-training" (otthoni edzés) anyagok segítik a szülőt abban, hogy milyen feladatokat adjon otthon gyermekének. Emellett a gyermek integrált óvodai nevelése és iskolai oktatása, differenciált tanítása is elősegíti a tüneteinek csökkenését, és önbizalmának visszanyerését.

A Fővárosi Beszédjavító Intézetben gyermeke a megfelelő terápiás segítséget kiváló szakemberek közreműködésével kaphatja meg. Gyermekük érdekében forduljanak időben szakemberhez!

Szabó Ottilia

szakvizsgázott gyógypedagógus, diszkalkulia prevenció és reedukáció terapeuta, tankönyvszerkesztő, a "Számról számra", és a "Számtól számig I., II." c. képességfejlesztő munkafüzetek és a Zsebpénz és az Abakusza műhelye c. tankönyvek írója

Forrás:
Fővárosi Beszédjavító Intézet weboldala