A beszédfolyamat tényezői
Hangzó beszéd tényezői
- optikai tényezők:
- beszédmozgások (ajakartikuláció)
- arcjáték (mimika)
- taglejtés (gesztus)
- akusztikai tényezők:
- artikuláció
- egyéni hangszín
- hangerő
- hanglejtés
- beszédgyorsaság (tempó)
A beszédmozgások (ajakartikuláció)
- a hangoknak az ajakkal történő megformálása, sokat elárul a beszélőről: pl. a nyugodt, gondos artikuláció: kapcsolatteremtés szükségessége, érthetőség, a hanyag artikuláció: nehezebben érthető, a nehezebb a kapcsolatteremtés
Arcjáték (mimika)
- a beszédet kísérő arckifejezések sokat elárulnak: élénk gondolkodás és élénk beszéd - élénkebb mimika, jellegtelen beszéd: mimika is ilyen, kifejezi a partnerek közti viszonyt is
Taglejtés (gesztus)
- főleg nyomatékosító szerepe van - kiemelés, figyelemfelkeltés
Artikuláció
- hangképzésben, beszéd érthetőségében van szerepe
- laza hangképzés (képzési, artikulációs hanyagság, pontatlanság)
- erőltetett hangképzés (izmok fokozott igénybevétele - dadogás)
- normális hangképzés (izmok feszültsége középszerű)
Egyéni hangszín
- a beszélő beszédszerveinek anatómiai sajátosságai határozzák meg, állandó jelenlévő jellemző, egyénre jellemző
- befolyásolja a kiejtett hangsor tartalmát, jelentését
Hangerő
- halk
- hangos
- fokozatosan erősödő
- halkuló
A hangerő nő - dallamosság csökken
A hangerő változásának oka: erőteljes közlési vágy, érzelmek, feszültségek, figyelemfelkeltés, környezet befolyásolása
Hanglejtés
- a beszéd hangmagasságának változtatásán alapul
- változásait a beszélő egyénisége, személyisége, beszédszituáció magyarázza
- a beszédet kísérő minden érzelmi velejáró a hanglejtés változásában nyilvánul meg
Gyorsaság (tempó)
- szoros kapcsolatban áll a hangok, szavak, mondatok kiejtésének időtartamával
- nyelvenként változik
A gyors beszédtempó jellemzői:
- a dallam közepes értékek között ingadozik
- az artikulációs mozgások gyorsak
- rövid, meghatározott szünetek vannak
- beszélő élénk szellemi tevékenysége, aktivitása nyilvánul meg benne
A lassú beszéd jellemzői:
- közepes hangerő
- megfontolt, gondosan mérlegelt mondanivaló, pontos fogalmazás vagy nehézkesség
A beszéd sebességének kiszámítása
A beszédsebesség az 1 másodpercre eső beszédhangok vagy szótagok számával fejezhető ki. Mértékét a tempóindex mutatja, ami azt fejezi ki, hogy a beszélő 1 mp alatt átlagosan hány hangot ejt ki.
A beszéd ritmusa
Az akusztikai tényezők kapcsolódásának változatai teremtik meg a ritmust
- a ritmus a hangjelenségek időbeli váltakozásával függ össze
- akkor beszélünk ritmusról, ha az egymást követő akusztikai jelenségek meghatározott csoportokba oszlanak, a csoportokban egyes összetevők hangsúlyosan emelkednek ki a többi közül és maguk köré tömörítik a többi elemet
- kétféle ritmus:
- olvasó vagy prózaritmus
- versritmus
A beszédszünet és fajtái
A hangsúllyal kisebb egységekre tagolt szerkezeteket elkülöníti, a gondolati egységeket elhatárolja, érzelmi telítettség kifejezésében is szerepe van.
Fajtái:
- belégzési
- hezitációs
- kifejező
- felhívási
Elhelyezkedés szerint:
- élőszünet
- utószünet
- szünetpár
Az artikulációs bázis
Azoknak a hangképzésbeli sajátosságoknak az összessége, amelyek egy-egy nyelvre jellemzők (magánhangzó és mássalhangzó elkülönülése, hangok időtartama, beszédszerv mozgásai, zöngeműködés sajátosságai, beszédhangok kapcsolódása, beszédhangok egymásra hatása)
A beszédnorma
Az az elvont szabályrendszer, amely a nyelvközösség kollektív tudatában él, s amelynek birtokában a nyelvközösséghez tartozó egyén szinte automatikusan észreveszi a kiejtésben megmutatkozó eltéréseket. Megszokáson alapul, társadalmi meghatározottságú, de az egyénben valósul meg . hangok, hangsorok tiszta ejtése, hangok közötti átmenetek sima artikulációja, helyes hangsúlyozás, hangok időtartamviszonyának betartása, hanglejtési formák helyes alkalmazása.
A beszéd, mint körfolyamat
A beszéd létrejöttéhez minimum 2 személy szükséges: beszélő és hallgató. Mindkettő szerep ugyanolyan fontos. Mindketten aktívan részt vesznek A beszélő és hallgató jelentik a folyamat 2 pólusát. A beszéd körfolyamat, melyben a beszélő és a hallgató együttes szerepe jelenti az információk cseréjét.
A körfolyamat összetevői
- beszélő: a tudati tartalmát érzékelhetővé formálja, vagyis kiejti a hangsort. A szubjektív tudattartalom pszichikai jelenség, a perifériális beszédszervekhez futó impulzusok már fiziológiai természetűek, a csatornán át jut el a hangsor a hallgató füléhez, ez már fizikai folyamat.
- hallgató: az inger a fülébe jut, onnan az afferens pályán keresztül a központi idegrendszerbe fut, ahol felidéződik a hangsornak megfelelő jelentéstartalom.
A körfolyamat felosztása (Saussure)
- külső rész: a beszélő szájától a hallgató füléig terjedő rész,
- belső rész: partnerek fülétől a központi idegrendszerig terjedő rész
- pszichikai rész,
- nem pszichikai rész: fiziológiai + fizikai rész
- aktív rész: a beszédközpontból a másik füléhez halad,
- passzív rész: a hallgató fülétől a beszédközpontja felé tart
- aktív rész: motoros rész: beszédközponttól a szájnyílásig terjed, passzív rész: szenzoros rész: a fültől a beszédközpontig tartó szakasz
- passzív rész: szenzoros rész: a fültől a beszédközpontig tartó szakasz
- aktív (motoros) beszéd: saját gondolataink, érzéseink kifejezése
- passzív (szenzoros) beszéd: más beszédének észlelése, megértése
A beszédfolyamat vezérlése és önvezérlése
A beszélő és hallgató magatartásának befolyásolása visszajelzések segítségével történik.
- Belső visszajelzés: beszélőtől indul a hallgató felé – ez a hallgatót vezérli
- Külső visszajelzés: hallgatótól indul beszélő felé – ez a beszélőt vezérli
Ez a körfolyamat az önvezérlés.
A vezérlés és önvezérlés valósul meg a beszéd létrehozását lehetővé tevő idegrendszer struktúrákban is. Az idegrendszer összes központja a visszajelzés elve alapján működik. A központi idegrendszer beszédcentrumából utasítások futnak a beszédszervi izomhoz. Azok mozgásba jönnek, artikulálják a hangsort. Közben folyton működik a visszajelzés, a belső hallás és külső hallás útján.
- 1. visszajelzési kör: beszédközpont – beszédszervi izmokhoz utasítás – proprioceptív központok kapnak visszajelzést
- 2. visszajelzési kör: a kiejtett hangsornak a belső hallás útján történő érzékelése
- 3. visszajelzési kör: külső hallás: a környezet beszédének hallási észlelése: a hibátlan beszédet biztosítja. Ezek a visszajelzési körök a kontrollkörök.
A beszédhangok érzékeltetésének lehetőségei
- gégefőre és arcra tett ujjak: zöngés és zöngétlen hangok megkülönböztetése
- tenyerek arcra helyezése, hüvelykujj állkapocs két szárára: zártság, nyíltság
- középső és mutatóujj orrporcokra: nazalitás érzékelhető
- kéz száj elé:
- hőmérséklet
- felpattanós
- mennyiség – feszes vagy laza képzés
- iránya
- koponyacsontokon – jól rezonál felső nyelvállású magánhangzók esetén
Forrás:
Deme László: A beszéd és a nyelv, Tankönykiadó,
Budapest, 1984.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet
